KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vörös Hadsereg Frakció

Pápai Zsolt

Wer wenn nicht wir – német, 2011. Rendezte és írta: Andreas Veiel. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: August Diehl (Vesper), Lena Lauzemis (Ensslin), Alexander Fehling (Baader), Imogen Kogge (Rose). Gyártó: Zero One Film / ARD Degeto Film / SWR. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 124 perc.

Érdekes kísérletnek tűnik egy filmben a hatvanas évek forrólázas nyugati demokráciáinak világát úgy ábrázolni, hogy az alkotók nem a moziközönséget inkább vonzó társadalmi kataklizmák kifejtett bemutatására koncentrálnak, hanem egy, az eseményekben csak közvetlenül érintett, mégis a sorsával a maga generációjának helyzetét modellező személy életútját kísérik végig. Bernward Vesper a hatvanas évek nyugatnémet újbalos mozgalmának szürke eminenciása volt, aki nem igazán aktivizmusával tett szert ismertségre, hanem azzal, hogy ő volt a férje a később, a hetvenes évek terrorista akcióiban Andreas Baader mellett főszerepet játszó Gudrun Ensslinnek. Andreas Veiel rendező Vespert helyezte filmje középpontjába, illetve az ő és Ensslin viharos kapcsolatát elemezte, és mindeközben igyekezett rávilágítani a korszak ellentmondásosságára, továbbá megjeleníteni a hatvanas években eszmélő német fiatalokat kínzó dilemmákat. Veielt az érdekli, hogy miként szembesül ez a generáció az apák bűneivel, és milyen eszközökkel próbálja megadni a válaszait a felmerülő kérdésekre. A nácik kiszolgálói és a világháború utáni gazdasági csoda kimunkálói lényegében ugyanazon személyek voltak, és ez a felismerés teszi érthetővé az újbaloldaliaknak a fennálló rendszerrel szembeni kombattáns magatartását.

Mindazonáltal a film – a magyar címmel ellentétben – nem a RAF-ról szól, inkább felvillant néhány okot, amely a megszületéséhez vezetett, vezethetett. A történelmi–politikai hátteret mértékkel adagolt, archív híradófelvételek vázolják fel, és a rendező a vizuális szerkesztés terén végig visszafogottnak mutatkozik. A célja láthatóan az, hogy egy bombasztikus témáról a legkevésbé sem bombasztikus módon beszéljen, és filmje végeredményben oly mértékben trendkerülő, hogy emiatt kicsit ódivatúnak tetszik. Szimpatikus munka, de nem ér fel Von Trotta szegről-végről rokon témájú Ólomidőjéig vagy Schlöndorff Katharina Blumjáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10975