KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jindabyne

Takács Ferenc

Jindabyne – amerikai, 2006. Rendezte: Ray Lawrence. Írta: Raymond Carver művéből Beatrix Christian. Kép: David Williamson. Zene: Paul Kelly és Dan Luscombe. Szereplők: Laura Linney (Claire), Gabriel Byrne (Stewart), Chris Haywood (Gregory), Deborrah-Lee Furness (Jude). Gyártó: April Films. Forgalmazó: Cirkofilm. Feliratos. 123 perc.

 

Négy cimbora horgászni megy, ám a régen várt expedíció kellemetlen fordulatot vesz: az idilli természeti környezetben, a pisztrángos tóban holttestre akadnak, egy meggyilkolt fiatal lány hullájára. Ám ahelyett, hogy tennék az ilyenkor automatikusan kötelezőt – mihamarább értesítenék a rendőrséget –, maradnak, a hullát damillal kikötik, nehogy elsodorja a víz, majd önfeledten átadják magukat a horgászat örömteli izgalmainak. Majd mikor végül hazatérnek, maguk sem tudják az okát és magyarázatát, miért cselekedtek így.

A történet – eredetileg az amerikai minimalista próza mesterének, Raymond Carvernek (1938–1988) az elbeszélése – Robert Altman (1925–2006) Rövidre vágvájából ismerős, a film egymásba fogazódó kis narratíváinak egyike. Ray Lawrence-nek volt bátorsága újra filmet csinálni az elbeszélésből – részben persze afféle tanítványi tisztelgésként is a mester előtt: már 2001-es Lantana című filmjéből, ebből a kiváló munkából is kiviláglott, hogy az ausztrál rendező sokat tanult Altmantól. S nem csupán technikailag (az életszerű esetlegességek részletező taglalásában és az irányított rögtönzés színészvezetési módszerében), hanem világlátás terén is: a rutinlétről, amely a külső és a belső káoszt, a mindennapi létezés dermesztő borzalmait elfojtja, s a létezést értelmes renddé hazudva vigasztalja magát, a rendező szemlátomást Altman útmutatásait követve szerezte be a maga – sajátosan és markánsan ausztrál – tapasztalatait.

A film egyébként bátran és hatásosan átírja Carvert is, Altmant is. Újraírja ausztrál kisvárosi történetté: Jindabyne-beli férjek-feleségek-gyerekek látszólag békés és normális, valójában mindenféle szörnyűséget, bevallatlan félelmeket és elgyászolatlan veszteségeket rejtő életének mikropszichológiai tanulmányává. S továbbírja: hőseit a tájba helyezi, ember és természet viszonyáról példálózik, s politika-pszichológiailag is kiegészíti az eredeti történetet, ugyanis az áldozatot nála – akinek gyilkosa, bár mindenki, a nézőt is beleértve, ismeri őt, sohasem lepleződik le – egy bennszülött-őshonos „fekete” lány, így Jindabyne fojtott feszültségeinek hevéhez a faji konfliktus is hozzáadja a maga kalóriáit.

Visszafogott, elhallgatásokkal-csendekkel dolgozó, pontos és fegyelmezett film a Jindabyne. Nyugalmas külsejének a mélyén szörnyű robbanás érik – de végül, kicsit talán váratlanul, a gyász és a megbocsátás valamiféle feloldást hoz a városka lakóinak, fehérnek-feketének egyaránt, bár nyilván nem egyformán. Jeles munka, a Lantana méltó folytatása, sorban kapja a díjakat, mint a korábbi film: rendezőjének neve immár stabilan a „kötelező” listán szerepel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8860