KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Laura Betti önéletrajzi regényéről

Karsai Lucia

 

 

... amelynek címe: Teta veleta már önmagában érthetetlen, bár jelenthet fátyolos fejet, ködös gondolatokat, valamiféle kreált dialektusban... A könyvről azonban – sajnos – mindenekelőtt az a kérdés jut az olvasó eszébe: mi bír el többet, a filmszalag, vagy a papír? Ha úgy tetszik: ki bír el többet, a néző, vagy az olvasó?

Mármint értelmetlenérthetetlen képsorokból, idő- és fogalomzavarokból, események és emlékek, valóság és álom, ismert és ismeretlen személyek öncélú felvonultatásából, kavarogtatásából. Értelmetlen és érthetetlen ebben a könyvben minden, kár is tovább részletezni, inkább próbálkozzunk az ismertetéssel.

Laura Betti, az 1934-ben született, ismert színésznő (a magyar közönség legutóbb Bertolucci Huszadik század című filmjében láthatta), Pasolini hagyatékának egyik őrizője, a római filmvilág és kulturális élet népszerű személyisége könyvet írt. Az első néhány oldal után meggyőződhetünk róla, hogy önéletrajzot. Fiatal lány, mikor intézetbe kerül, ahol... és íme, máris föltolakszik a kérdés: a filmszalag bírná el jobban az itt leírt, roppant részletesen, mindent kimondva, jelzőkkel ellátva leírt leszbikus jeleneteket, vagy a papír, a nyomtatás? De rendben van, az olvasó tovább olvas (ilyenkor még a néző is rendszerint tovább nézi a filmet), és ilyen fejezetcímekkel találkozik: 1957? 58? 60?...majd más dátumok, rendszertelenebbül. És megindul a kavarodás. A szerző végig egyes szám első személyben beszél: arról, hogy színésznő lett és szép ruhákat kapott, máskor pedig, természetesen minden átmenet nélkül arról, hogy mit csináltak vele a férfiak és ő mit csinált velük, pontosabban – nos igen. Ő pontosabban írja. Egészen pontosan. És nagyon részletesen. Legyünk türelmesek, (mint a filmszalag szokott, vagy ez esetben a nyomdafesték és a papír?) – s olvassunk tovább. Hiszen az írónő ábrázolja környezetét, már megismerkedett „La Pasolini-val, „La Fellini”-vel, „Le Bertolucci”-nővérekkel, ezek a névelők ugyanis olaszul mind nőneműek. Közben a szerelmi aktusok részletes leírása váltakozik a divat, a színház, a szerepek, a film felvillantásával. És itt kezd elfogyni az olvasó türelme. Mert a testek érintkezéséről a legdurvább szavak kimondásának kíséretében részletesen értesül; arról azonban, hogy hogyan lett; Laura Betti színésznő, azt ebből a könyvből nem tudja meg sehol, soha. Filmjei után kell kutatnia emlékezetében és a filmlexikonokban, hogy ezt a tényt felidézze.

Érdekes lett volna elolvasni Laura Betti önéletrajzát, megtudni, hogyan jutott izgalmas emberek, művészek baráti és munkatársi társaságába, mit jelentettek számára eljátszott szerepei, hogyan élte ét az elmúlt fél évszázadot. A színésznő-írónő azonban mindezt nem írta meg. Az öncélú pornográf zagyvalék lehangoló olvasmány. Igaz: hasonlóan lehangoló filmélményben is volt már részünk, nem is egyszer. A legreálisabb konklúzió: mindenki egymaga döntheti csak el, melyikből mennyit bír el.

 

Laura Betti: Teta veleta. Ed. Garzanti. 1980. Milano. 206. o.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7512