KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/május
JANCSÓ MIKLÓS
• Hirsch Tibor: Volt bűne és erénye Jancsó nemzedéke, másképpen
• Gelencsér Gábor: Csend vagy kiáltás? Fiatalok Jancsó-képe
• Bíró Yvette: Szegénylegények Filmvilág-archívum
• Muhi Klára: 51 évig beszélgettünk Grunwalsky Ferenc Jancsóról
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 3. rész
RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Jövőre Marienbadban Alain Resnais – Idő és képzelet
MÉLY DÉL
• Varró Attila: Vadászok éjszakái Déli bűnfilmek
MÉLYDÉL
• Soós Tamás Dénes: Peremléti álmodozók David Gordon Green
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Géczi Zoltán: Genezis V2.0 Mesterséges intelligencia
• Sepsi László: A doktor bukása Transzcendens
HOLLYWOODI BIBLIA
• Andorka György: Kufárok és próféták Hollywood bibliai eposzai
MAGYAR RÖVIDFILMEK
• Schreiber András: Egyenlőség, szabadság, rövidfilm Beszélgetés Deák Dániellel
• Kránicz Bence: Az esélytelenek nyugalma Friss Hús-fesztivál
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Pszichopaták előnyben Kártyavár
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérleti üzemmód Titanic versenyfilmek
• Szűk Balázs: Varázshangok Debreceni Szinkronszemle
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Hozott szalonnával A látogató
KRITIKA
• Jankovics Márton: New York – Mississippi Llewyn Davis élete
• Árva Márton: Szépség és erőszak Beszélgetés Mariana Rondónnal
• Margitházi Beja: Göndör fürtök
• Pápai Zsolt: Családban marad Vérkötelék
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány kilenc parókával
• Baski Sándor: Borgman
• Zsubori Anna: Az elnémultak
• Vajda Judit: Saint-Tropez-ban történt
• Kovács Kata: Százkarátos szerelem
• Csiger Ádám: Salvo
• Sepsi László: Az eltűnés sorrendjében
• Kovács Marcell: Csúnya gonosz bácsik
• Kránicz Bence: Amerika Kapitány: A tél katonája
• Huber Zoltán: Flörti dancing
• Varró Attila: Angèlique
DVD
• Pápai Zsolt: Blackfish – Egy kardszárnyú delfin története
• Soós Tamás Dénes: Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története
• Varga Balázs: Tízezer nap
• Pápai Zsolt: A szív hídjai
• Géczi Zoltán: A Tai Chi harcosa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A Bigger Splash

Feszített víztükör

Jankovics Márton

Néha megtörténik a ritka eset: a remake egyenértékű az alapfilmmel.

 

„Szegény csávó, mindig akart magának egy medencét. Végül megkapta, csak kissé magasnak bizonyult az ár” – mondja a narrátor, miközben alsó kameraállásból figyeljük, ahogy William Holden, a középszerű, ám ambiciózus forgatókönyvíró holtteste nyugodtan lebeg a feszített víztükör felszínén. Legkésőbb az Alkony sugárút nyitójelenete óta tudjuk, hogy a kerti úszómedence nemcsak a luxus szimbóluma, de a végzet helyszíne is lehet. Nem véletlen, hogy Baz Luhrmannál például Rómeó a medencében vall szerelmet Júliának az erkély helyett – félredobva a statikus felállást egy sokkal dinamikusabb, amorf közegért.

A kertben csábítóan fodrozódó víztömeg ugyanis a fényűzés mellett az emberi libidó fontos metaforájává nőtte ki magát a filmművészetben, amelybe belecsobbanva nemcsak a hullámokba, de saját elfojtott vágyaikba és ösztöneikbe is alámerülnek a szereplők (gondoljunk csak a Diploma előtt úszómedencés jeleneteire). Ennek a szimbolikának egyik tételfilmje A medence, ahol szintén a víz körül bomlik ki Alain Delonék különös szerelmi négyszöge, sőt, az igazán fontos dolgok mind itt kulminálódnak: a kezdeti idillnek, az ezt válságba sodró rivalizálásnak, majd az érzelmi drámát krimibe átfordító leszámolásnak is a címszereplő medence adja a helyszínét.

Jacques Deray klasszikusának remake-jéhez nem is lehetett volna alkalmasabb rendezőt választani, mint Luca Guadagnino, aki eddig is az elfojtott vágyak és az érzelmi kataklizmák filmes boncmesterének számított, ráadásul korábbi filmjeiben is kiemelt szerephez jutottak a medencék: a Melissa P. totális magány elől a szexbe menekülő kamaszlánya például egy úszómedence mellett szerzi első megalázó szexuális élményét, a Szerelmes lettem milliomoscsemetéje szintén egy medence peremén veri szét koponyáját, amivel végleg felszabadítja házasságtörő anyját a családi elvárások béklyója alól.

Guadagnino nem is okoz csalódást, alázattal nyúl az alapműhöz, közben mégis bátran lehel életet annak kissé formalista szerkezetébe. Az A Bigger Splash ugyanis nemcsak címében dinamikusabb és elevenebb A medencénél, hanem a karakterábrázolás, a színészi játék és a cselekményvezetés terén is részletgazdagabb. Pedig bevallom, előzetesen felmerült bennem a kérdés, hogy a hatvan felé közelítő Tilda Swinton vajon mit kezd majd az alig harminc éves Romy Schneider helyén, de Guadagnino már az alapszituációt is gyönyörűen hangolja át: Swinton David Bowie-ra hajazó androgün popdívát játszik, aki azért vonul el szerelmével a dél-olasz nyaralóba, hogy visszanyerje teljesen szétüvöltött hangját. A kezdeti nagy csöndek itt tehát nemcsak a meghittség és az elidegenedés közt vibráló jelentéssel telítődnek, hanem egyből reális okot is kapnak.

És ez a finomhangolás pont így zajlik később is a filmben, amelyik nagyjából követi, ám pszichológiailag sokkal kidolgozottabbá teszi az eredeti cselekményét: jó érzékkel felvillantott flashbackekből érthetjük meg a szereplők közti konfliktusok előzményeit, de a csábítások és az erőszakkitörések is hihetőbbek. Merthogy a kezdeti, már-már unalmasan csöndes idillbe hamar belerobban a régi szerető és jóbarát, Harry, aki szemérmetlenül fiatal és kacér lányát is magával hozza a szigetre. Ők kavarják fel annak a bizonyos szimbolikus értékű medencének az állóvizét, mígnem a négy szereplő közti vágyak és frusztrációk bonyolult hálózata végzetes örvényt idéz elő.

Guadagnino tehát kevesebbet hagy a fantáziánkra, mint Deray, de arra azért gondosan ügyel, hogy a legfontosabb nyitott kérdéseket megőrizze a sztoriban. A hiány nála is fontos építőelem. Mintha csak a film címét adó David Hockney festményt látnánk, ahol a néző nem tudhatja ki csobbant bele épp a kaliforniai medencébe. Az őrjítő ellipszisekért cserébe viszont sokkal többet láthatunk abból, hogyan gabalyodnak egymásba szép lassan a szereplők és miként bizonytalanodnak el a kezdeti határvonalakban. Mindezt csodálatos kameramunkával, vágással és zseniális színészi alakításokkal megragadva – Ralph Fiennes talán az Erőszakik tahó gengszterfőnökeként volt utoljára ennyire elementáris, mint az egyszerre ellenállhatatlan és elviselhetetlen Harry szerepében. Hiába remake, az A Bigger Splash pont olyan friss, zavarba ejtő és zabolátlan, mint egy hatalmas segges az elegáns kerti medencébe.

 

A BIGGER SPLASH (A Bigger Splash) – olasz-francia, 2015. Rendezte: Luca Guadagnino. Írta: David Kajganich, Alain Page. Kép: Yorick Le Seaux. Szereplők: Tilda Swinton (Marianne Lane), Matthias Schoenaerts (Paul De Smedt), Ralph Fiennes (Harry Hawkes), Dakota Johnson (Penelope Lannier). Gyártó: Frenesy Film / Cota Film/ StudioCanal. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 124 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12798