KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dokumentumfilm

Azúr Szimulákrum

Jancsó Miklós

...igazán megtisztelő számomra, de mi a fenét írjak, alapvetőt kellene, sziporkázóan újat, mindenki a homlokán csap, hát ez mégis valami, bizony valami, bár az a valami, úgy köztünk szólva elég meghatározhatatlan sőt meghatározatlan és ne kerteljünk tovább, kinyögöm: a dokumentum, mint olyan, „in se” micsoda, ki tudja, mert dokumentum-e a Benetton (UC) vagy Madonna a letakart Szabadság-téren, szóval mi választ el minket az egyszerű, fotografált tény és a nem egyszerű ténytől, mert ugye nem tudják, hogy a Hyppolit öltönyei, terített asztalai szobabelsői dokumentumok, ma már, sőt dokumentum lesz holnapra a home-videóm, a cica játszik a gyerekkel, a cica már nincs, a gyerek már száz éves, mi a dokumentum es mit kell csináni vele, elég-e egy snitt Horthy Miklósról, vágtat fehér lován, hadd látom mit ér a pesti tartomány, szegény Antall Jóska ágyútalpas temetése, tetején a horribile dictu kocsissal, dokumentum-e a rambo-öltözetes szerb/bosnyák tini, valódi uzival a vállán, továbbiakban a tömegsírban, ha zsidókat hajtanak a gettó felé, a röhögő magyarok megsértik-e a nemzeti becsületet, azért vannak-e a dokumentumok, hogy az asszonytüntetés után nagyítóval vissza lehessen keresni, nagyítóval keresni azokat, azán száz évre rá seggbe lehessen rúgni operatőrt, vágót, minden szegénylegényt, mert nem skurcosan vették a tömeget, vagy több árpádsáv ment ki adásba, mint kellett volna, arra van-e a dokumentum, hogy cukor- és agybajos ügyvédek a mumus vagy a dummerauguszt szerepében közpszichét irányítsanak, arra van-e akármi, kép, hang, negatív, pozitív a varázsdoboz, a világító szemétláda, hogy a Great Socitey hegemóniáját  az ágon daloló kismadár se vonhassa kétségbe, sőt az ágra is csak úgy juthasson, ha ha kellően ismeri helyét a működő piacgazdaságban, sőt egyszer azt is olvastam, akkor lesz szép új világ, ha a pacsirtát is a Ferihegy 2 tornyából irányítják majd, de a nagy vitában, a csodálatos vitában, a villámgyors asszókban, ahol valaki a pacsirtakérdést fölvetette, legmélyebb elemzőink legmagasabbika a pacsirtát a kvarokokhoz hasonlította és kikérte magának a pacsirta létezését, a valódiét, azóta én is kikérem magamnak a létezést, ami az én koromban természetes, hiszen mások kétségbe vonják létezésemet, szóval mélyen magaba szállok, ha nagyon mélyen elmerülök a leszállásban, kikérem magamnak hogy dokumentumokról beszéljünk, nekem elég!... és a legifjabb nemzedék egyetért velem, nem beszélve a húszas éveiket taposó tökfejekről, szóval egyetértenek velem, akik egyetértenek, az egyetértés bajnokai és jövőbelátói, ordítjuk a köztereken: semmi dokumentum!... és átjárható határokat a szimuláció és dokumentum között!... a szimuláció hegemóniáját a rohadt, semmire se való valóság helyett!... a meddőhányón kapirgáló cigányok, a szárnyaló rendőrtábornokok feketeruhásai (vajon Calvin Klein tervezte-e rongyaikat vagy talán a cigányokét) már tisztán szimulákrumok, vagy legyenek azok!... előállítjuk őket is a ... neten, neteken, sőt saját magunkat is, előállítjuk F-t és Z-t, K-t és P-t, és az előállítottak is előállítanak, nyista párválasztás és a buzik se kapnak éct, megtölthetjük a kék eget Szabó Albert (leírtam s rettegek, kezemre csapnak-é a régi istenek) náci zászlóival s ha akarjuk, letöröljük, mást teszünk oda, még csak nem is varázslat, varázslatra többé nincs szükség... sámán, táltos, megváltó mi magunk vagyunk, mi vagyunk maga a dokumentum, a dokumentum arra, na mire?... meg tudjuk-e fogalmazni, hogy mire?.., arra, hogy úgy szar a világ, ahogy van, amióta van, tessék olvasni a régi szent könyveket, naponta egy-egy verset, egy-két passzust... vagyis, nem kell nekünk se mozgókép, se álló, hogy tudjuk, az objektív világ, már réges régen elvált tőlünk, hogy csak az zavart minket, hogy zavarjuk egymást, hogy legszívesebben lelerúgnánk a szembejövő hirtelenszőke fehérbőrűbe, miért nem sült le, igen belerúgunk a fehérbőrű, hirtelenszőkébe, ... a másik meg csoki a dróthajával, nem beszélve a férgekről... bús düledékeiden Husztnak romvára megállék... ta-ta-ta-ta-ta-ta, megnyomom a gépemet, a képernyőn feltűnnek a nyomjelzők isten vagyok sőt satöbbi is, én vagyok Maga a Dokumentum, meg annak a teremtője is, és teremtő is és a teremtő az annyi milliomodik hatványon, az egy után negyven nulla... és csak abban bízom, hogy sarjaim bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba.

Mondják messziről csodálatos ez a kék bolygó, valamelyik marha Földnek nevezte el...

Biztosak vagytok benne, hogy dokumentált a létezése?

Nem szimulákrum?

Azúr Szimulákrum.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 06. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=289