|
|
|
MoziÉdenÁrva Márton
Eden – francia, 2014. Rendezte: Mia Hansen-Løve. Írta: Sven és Mia Hansen-Løve. Kép: Denis Lenoir. Szereplők: Félix de Givry (Paul), Pauline Etienne (Louise), Vincent Macaigne (Arnaud), Hugo Conzelmann (Stan). Gyártó: CG Cinema / France 2 / Blue Film. Forgalmazó: Vertigo Media. Feliratos. 131 perc.
A 90-es évek hajnalán egy maroknyi francia
fiatal kiemelkedett a füstös bulik mámorából, világhírig ívelő dj-karriert
futott be, és úgy formálta át az elektronikus zenét, hogy ennek hatása máig
érvényes. Az Éden majdnem róluk szól.
Mia Hansen-Løve negyedik egészestése a zenei pályát elhagyó testvére élményeit
rendezi az alter-egóként fellépő fiatal dj, Paul hullámvasút-történetévé,
emellett bő másfél évtizedet felölelő hangulatkép-kollekciót is kínál a
színtérről. A kétfajta vállalás csúfosan szétszakítja a munkát, ami ráadásul egyik
fronton sem meggyőző. A rendezőnő megőrzi sajátos attitűdjét: a drámai
tetőpontokat apró gesztusokká lapítja, az egyszerű cselekményt felmorzsolva
mutatja be, és a heves érzelmeket is hosszan leülepedve vizsgálja. De míg ezek
a megoldások többé-kevésbé érzékletessé tették az életmű korábbi,
családi-párkapcsolati fókuszú darabjait, itt a nézői átélés útjában állnak.
Hiába rakódik egymásra pénzügyi csőd, drogprobléma és szerelmi csalódás, ha a
kölyökképe mögött agg lelket cipelő főhős is csak fáradt buborék a barátnők és
művésztársak visszafogott pezsgésében, ahol még Greta Gerwigre is bántóan
jellegtelen szerep jut. Hiába nyerünk közvetlen betekintést a garage („mint a house, csak diszkósabb”)
stílus múlandó diadalába, ha a zenészi motivációk felkutatása helyett puszta
logisztika keretezi a fellépéseket, a nemzedéki eufória-élményt pedig főként a
nyomasztóan ötlettelen buli-jelenetek szállítják.
Ahogy a főhőst és társait lépten-nyomon
kísérti a közös startvonalról indulva mindenkit leköröző Daft Punk duója
(már-már arcátlanság, ahogy a Paul karriercsúcspontjaként tündöklő New York-i
szereplés jelenetében felcsendül a One
more time), úgy lebeghet a néző szeme előtt a Llewyn Davis világa, ami a művészi és emberi kudarcok ábrázolásában
is könnyedén leiskolázza az Éden
erőtlen példameséjét.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 229 átlag: 5.66 |
 |
|
|
|
