KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Stanley Kubrick korai filmjei

Czirják Pál


A gyilkos csókja (Killer’s Kiss), 1955. Szereplők: Frank Silvera, Jamie Smith, Irene Kane. 64 perc.


Gyilkosság (The Killing), 1956. Szereplők: Sterling Hayden, Coleen Gray, Vince Edwards. 81 perc.


A dicsőség ösvényei (Paths of Glory), 1957. Szereplők: Kirk Douglas, Ralph Meeker, Adolphe Menjou. 84 perc.


Forgalmazó: Kultúrbarlang (a Fantasy Film közreműködésével).


 


A Kultúrbarlang Ars Longa – Mesterfilmek sorozatában Wajda korai munkái, Tarkovszkij Áldozathozatala és két Tarr-mű után ezúttal Kubrick pályakezdését ismerhetjük meg. A három alkotás bepillantást nyújt a rendező személyes látásmódjának formálódásába, egyszersmind műfajilag is érdekes palettát rajzol. Míg az első a film noir jegyeit hordozó, annak klasszikus képletét ugyanakkor némileg módosító szerzői szárnypróbálgatás, a második technikás heist-film, a műfaj legötletesebb darabjainak egyike, a harmadik pedig háborús filmbe oltott tárgyalótermi dráma, erőteljes pacifista üzenettel. Azok számára tehát, akik kíváncsiak, honnan indult a 2001: Űrodüsszeia, a Mechanikus narancs, a Ragyogás rendezője, ez az összeállítás kötelező vétel; de azok számára is tartogat meglepetéseket, akik inkább az említett műfajok iránt érdeklődnek.


A gyilkos csókja érzékelhetően alacsony költségvetésből, ám annál nagyobb szakmai lelkesedéssel készült. Kubrick nem csak rendezője, forgatókönyvírója és producere volt a filmnek, hanem operatőre és vágója is. A noir-történetek emblematikus karaktere, a jobb sorsra érdemes férfi főhős elbukását előidéző femme fatale itt mások számára válik végzetessé. Csak úgy hullanak körülötte a férfiak, szíve választottjával azonban egymásra találnak. Másfelől a happyend ellenére is átszűrődik a filmen a nagyvárosi ember magánya, kiszolgáltatottsága; a visszatérő helyszínek – szűk, fülledt levegőjű edzőterem, félhomályos iroda, táncklub, szegényesen berendezett lakások, elnéptelenedett mellékutcák – a noir legjobbjainak hangulatát idézik.


A Gyilkosság már érett gengszternoir, azon belül heist-film (azaz egyetlen akcióra összeálló, alkalmi genget főszerepbe helyező mozi). Kubrick Lionel White regényét adaptálta, és kora egyik legkiválóbb krimiíróját, Jim Thompsont kérte fel a dialógusokhoz. Mindazonáltal a briliáns struktúra kialakítása jobbára saját érdeme. Az ismétlődésekre és egyazon esemény különböző nézőpontjaira épülő, bonyolult időkezelés, az információkat finoman adagoló narráció ma is frissnek, elevennek hat.


A dicsőség ösvényei a beérkezés filmje. Koprodukciós munka, igényes, méreteiben is komoly háborús díszletekkel, nemzetközileg elismert színésszel a főcím élén. És miközben Kubrick gondosan ügyel az első világháborús lövészárkok mindennapjainak precíz megjelenítésére, a lélektani hitelességről sem feledkezik meg. Talán ezért sem válik zavaróvá, hogy a cselekmény során a különféle harci eseményekről mindinkább a frontvonalak mögé helyeződik át a történet fókusza. Hovatovább ellenséges katonát nem is látunk, csupán a film legvégén kerül elő egy női hadifogoly, akinek a háborús krónika katartikus lezárását köszönhetjük.


Műfaji értékeiken túl Kubrick későbbi pályáját tekintve is fontos motívumokat hordoznak ezek az alkotások. A gyilkos csókja végső leszámolása mintha a Ragyogás hírhedt baltás tombolásának szolid előképe lenne, míg az álomjelenet sok elemző szerint a 2001 Csillagkapu-szekvenciáját előlegezi meg. A dicsőség ösvényeiben ábrázolt hadvezetési gátlástalanságtól és cinizmustól pedig egyenes út vezet a Dr. Strangelove-ban, majd még később az Acéllövedékben megjelenő totális abszurdig, amely a maga teljességében mutatja fel minden háború elemi értelmetlenségét.


Extrák: semmi.




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11605