KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/április
JANCSÓ MIKLÓS
• Báron György: Képek a hagyatékból A formalista és a moralista Jancsó
• Pintér Judit: Éljen Garibaldi! Jancsó Olaszországa − az olaszok Jancsója
• Muhi Klára: Jancsó-domb Beszélgetés Kende Jánossal
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 2. rész
MESTERKURZUS
• Forgách András: A háromnevű Philip Seymour Hoffman (1967-2014)
• Nánay Bence: Rendet, rendet, műrendet! Wes Anderson képkompozíciói
MŰKINCSEK NYOMÁBAN
• Kránicz Bence: Mona Lisa meséje Hollywoodi képhamisítók
• Géczi Zoltán: A Führer múzeuma Műkincsrablók, műkincsvadászok
MAGYAR MŰHELY
• Szalay Dorottya: Trenden innen és túl Magyar kísérleti filmes körkép
• Lichter Péter: Láthatatlan határsértések Kísérleti kerekasztal
• Schubert Gusztáv: Kontracinema.com A kísérleti film honlapja
FESZTIVÁL
• Horváth Eszter: A szabad akarat illúziója Frankofón Filmnapok
• Szatmári Zsófia: Üdvözlet a kisvárosból Beszélgetés Guillaume Brac-kal
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A szélcsend hullámain A mai bolgár film
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Digitális operaház Társművészetek a mozikban
TELEVÍZÓ
• Roboz Gábor: A lápvidék rémei A törvény nevében
FILM / REGÉNY
• Forgács Nóra Kinga: Az emlékezés kórháza Charlotte Roche//David Wnendt: Nedves tájak
KRITIKA
• Varró Attila: Művészi véna Műkincsrablók, műkincsvadászok
• Margitházi Beja: Vissza a természethez Viharsarok
MOZI
• Kolozsi László: Gyermekeink
• Barkóczi Janka: Az ártatlanság virágai
• Forgács Nóra Kinga: Mr. Morgan utolsó szerelme
• Margitházi Beja: A hang ereje
• Vajda Judit: Szerelem a felhők felett
• Alföldi Nóra: 9 hónap letöltendő
DVD
• Nagy V. Gergő: Buffalo Bill és az indiánok
• Pápai Zsolt: Nebraska
• Soós Tamás Dénes: Világvége
• Bocsor Péter: Moby Dick
• Géczi Zoltán: Oldboy (2013)
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lopott idő

Sepsi László

In Time – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Andrew Niccol. Kép: Roger Deakins. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Justin Timberlake (Will), Amanda Seyfried (Sylvia), Cillian Murphy (Leon), Alex Pettyfer (Fortis). Gyártó: Regency Enterprises / Strike Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

A Gattacával indult Andrew Niccol újra a társadalmi determináció és az áttörhetetlen osztályhatárok mindig vonzó témájára építi legfrissebb disztópiáját, de melankolikus meditáció helyett a Lopott idő inkább vágybeteljesítő B-film, amelynek örökké fiatal szerelmespárja Robin és Marianként leckézteti az időbankokat. Hasonlóan a tavalyi Végrehajtók testrész-hitelcsapdájához, a Lopott idő is egy szimpla és közérthető metaforára húzza fel banális rendszerkritikáját: a jövő fizetőeszköze az idő, a lenullázott számlálók gazdái a népességszabályozás jegyében holtan zuhannak össze, és míg az időmilliomosok luxusnegyedekből manipulálják az árfolyamokat, a legszegényebbek soha nem látnak előrébb néhány napnál.

Niccol távol tartja magát a hajszathrillerbe oltott sci-fik buktatóitól: üdítő módon szembemegy a látványfilmes tendenciákkal és minimumra redukálja az akciójeleneteket, így az alapkonfliktus mindvégig több marad a kergetőzésre adott ürügynél. A Lopott idő példaértékű másodvonalbeli zsánerfilmként aknázza ki a válság éveinek közhangulatát: univerzálissá növeli az egzisztenciális bizonytalanság és kiszolgáltatottság élményét, majd ennek minden frusztrációját egy Bonnie és Clyde-párosba sűrítve megadja közönségének a rendszer bomlasztásának illúzióját. Ezért ugyan óhatatlanul egyszerűbb darab akár Niccol korábbi filmjeinél, akár a lázadás lehetetlenségét vaskos csattanóval hangsúlyozó Végrehajtóknál, de az antagonista vulgár-darwinista okfejtései vagy a hirtelen jött gazdagságba egy nap alatt belepusztuló gettólakó epizódja visz sötétebb árnyalatokat a tőkeellenes rablóhadjárat történetébe. Míg a filmbeli társadalom feloldódik a kollektív egyenlőség kegyelmi állapotában, a vámpírszerű arisztokrata szavai ott lebegnek minden porig rombolt bank fölött – az extázis csak átmeneti stáció, jelen esetben 110 perces.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10905