KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/március
JANCSÓ MIKLÓS
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Schreiber András: Két szűk esztendő Beszélgetés Havas Ágnessel
MELODRÁMA
• Pápai Zsolt: Pátosz és realizmus John Cassavetes modern melodrámái
• Kovács Ilona: Ha a botrány elmarad [RÉSZLET] Apácasors Diderot-tól napjainkig
LATIN BŰNÖK
• Géczi Zoltán: Latin bűn A latin-amerikai thriller evolúciója
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Czigány Tamás (1928-2014)
LATIN BŰNÖK
• Sepsi László: Foggal-körömmel Latin-amerikai horrorfilmek
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + fém [RÉSZLET] Paul Verhoeven – 2. rész
• Andorka György: Engedelmes test Robotzsaru
BALKÁN EXPRESSZ
• Szíjártó Imre: Csonka napok Új szerb film
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Ki ölte meg Bambit? Julien Temple Sex Pistols-filmjei
TELEVÍZÓ
• Gáncsos Kármen: Éjjel-nappal fikció Televíziós dokurealizmus
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Én és énke a filmvásznon Amszterdam
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: A börtönből jött királyfi Joyce Maynard: Nyárutó
• Baski Sándor: Családi pótlék Jason Reitman: Nyárutó
KRITIKA
• Pályi András: Kérdések a múlthoz Wałęsa – A remény embere
• Huber Zoltán: Variációk kanapéra Couch Surf
• Nagy V. Gergő: Vissza a kamaszkorba Megdönteni Hajnal Tímeát
• Muhi Klára: Azok a régi hengergőzések Szerelempatak
MOZI
• Csiger Ádám: A plebejus herceg
• Baski Sándor: A Grand Budapest Hotel
• Kránicz Bence: Prince Avalanche – Texas hercege
• Forgács Nóra Kinga: Vijay és én
• Sepsi László: Én, Frankenstein
• Andorka György: Téli mese
• Huber Zoltán: Herkules legendája
• Roboz Gábor: Nyomtalanul
• Varró Attila: Műkincsvadászok
• Horváth Eszter: Idegen a tónál
• Kovács Kata: Végtelen szerelem
DVD
• Pápai Zsolt: Meteo
• Csiger Ádám: Mozimaraton: Akciófilmek hétvégére díszdoboz
• Soós Tamás Dénes: Hamarosan…
• Tosoki Gyula: Félelmetes nap
• Soós Tamás Dénes: A folyosó túloldalán

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amin a muszlimok röhögnek

Vajda Judit

Looking for Comedy in a Muslim World – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Albert Brooks. Kép: Thomas E. Ackermann. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Albert Brooks (Albert Brooks), Penny Marshall (Penny Marshall), Fred Dalton Thomson (Thompson szenátor). Gyártó: Kintop Pictures / Shangri-La Entertainment. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 98 perc.

 

Gondoltuk volna, hogy Albert Brooks komikus vígjátékokat is rendez? Hogy az meg kicsoda? Na így vannak ezzel az Álomgyár szereposztói, producerei és rendezői is – akiknek valahogy mindig csak az Apósok akcióban szerencsétlenje és a Némó nyomában egyik szinkronhangja jut róla eszükbe – ezért nincs emberünknek manapság semmi dolga, így elvállalja azt a diplomáciai megbízatást, hogy Indiába és Pakisztánba utazik kideríteni, hogyan lehetne megnevettetni a muszlimokat – így kerülve közelebb megértésükhöz és elfogadásukhoz.

Habár a témafelvetés már önmagában olyannyira abszurd, hogy akár igaz is lehetne (nemcsak Amerikában fordul elő ugye, hogy valamely minisztérium 500 oldalas tanulmányt rendel egy látszólag érdektelen problémáról), és Albert Brooks – legalábbis névleg – saját magát alakítja, az Amin a muszlimok röhögnek nem áldokumentumfilm, hanem egy nagyon jól felépített szabályos játékfilm, melyben az önreflexió csak azt a szerepet szolgálja, hogy még jobban nevessünk. Ugyanebből a célból számos politikailag inkorrekt – éppen ezért roppant szórakoztató – poént is beleírt az író-rendező-főszereplő Brooks.

A film ugyanakkor nemcsak a kulturális különbségekből csinál viccet, hanem (és csak egy kicsit eltúlozva) az amerikaiak tapintatlanságából, beleérző képességük hiányából és rövidlátásából is, ami csak látszólag ártalmatlan, de ha hatalommal párosul, súlyos következményekkel járhat. Slusszpoénjával a film olyan gyilkos szatíra és kegyetlen önkritika, hogy semmi meglepő nincs benne, hogy saját hazájában nem nagyon szerették (eredeti forgalmazója inkább elállt forgalmazásától, az imdb filmes adatbázis olvasói pedig 10-ből mindössze 5 és fél pontot szavaztak meg neki). Mi viszont ha szeretnénk saját magukon röhögő és saját magukat kiröhögtető amerikaiakat látni (márpedig miért ne szeretnénk?), akkor ez a mi filmünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8813