KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidércnyomás

Schéry András

 

Vajon honnan jöhet a „rontás”, amely megbénítja a multinacionális óriásvállalat életét? Természetesen csak a multinacionális fejéből, melytől köztudottan bűzlik a hal; no meg a „pokoli torony” irodaépület mellett elterülő temetőből, akár a boldog emlékű Fantomas valamelyik históriájában („memento mori, kapitalizmus!”).

René-Victor Pilhes Rontás című sikeres regényét profi mozicsináló vette kézbe: Jean-Louis Bertucelli, aki vagy tíz évvel ezelőtt egy algériai faluról készített dokumentumfilmmel tűnt fel, utóbb pedig a divattémákkal kellemesen pikáns adagolásban kikevert kommersz műfajában rendezkedett be sorozatgyártásra.

Magára valamit is adó rendező manapság nem csinál krimit társadalomkritikai él nélkül. A Pilhes–Bertucelli Co. még rá is dob egy lapáttal az engesztelhetetlenségből: náluk már nem is a kapitalista társadalom intézményeinek képviselőit (politikusokat, rendőröket, bírákat) fenyegeti vész, hanem magukat a kapitalizmus technokratáit s fellegvárukat. A jól adjusztált leleplezés azonban csak egy szokványos circulus vitiosus-történetet tár fel. A rendező kezdetben habozni látszik az újmódi politikai krimi steril műanyagszaga és a társalgási színművek „életessége” között, később egyértelmű, boldog önfeledtséggel adja át magát a legvadabb grand guignolnak, majd végül pironkodva észbe kap, és „nem ér a nevem”-et kiált. Felvonultatja a mai francia filmgyártás hétköznapi arcú színészgárdáját, s ezzel máris felmentve érzi magát a karakterizálás esetleges kötelezettsége alól.

A Lidércnyomás magyar címmel a forgalmazás alkalmasint saját áruját szándékozott minősíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8022