KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérkék

Zalán Vince

 

Karel Kachyňa filmje, a Nővérkék az úgynevezett ötvenes években játszódik. Egy falusi orvos mellett dolgozó idősebb bábaasszony és fiatal társa a történet főszereplői, akik járják a tanyákat, falvakat, hogy gyermekek életét, egészségét megmentsék. Ám mindvégig az anekdotikus történet-füzér főszereplői maradnak, s nem lényegülnek át mozi-élményhősökké. Történetük történet marad, csak önnön magát mesélő sztori, egy-jelentésű, s így voltaképpen nem szól semmiről. Pedig szólhatna, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Adolf Branold és a forgatókönyvírók szépen kifundálták az események sorozatát. Itt van mindjárt a nyitány! A történet elején a fiatal nővérkét kidobják a kórházból s vidékre vezénylik, mert több mint gyaníthatóan együtt hált a kórházban betegeskedő lovászfiúval. Lehetne hát vígjáték (így is indul egyébként) a vaskalapos elvek és a természetes magatartás konfliktusáról; vagy épp szatíra az emberi természet és a prűd ötvenes évek társadalmi gyakorlatának kíméletlen csatáiról. Lehetne – más történések alapján – egy fiatal lány-töprengésekkel, meditációkkal lágyított, lírai én-regénye, egy lélek hangtalan szenvedése. Lehetne két együtt harcoló, egy fedél alá szorult nő drámája, akik közül az egyik már kikopott a férfiak világából, míg a másik épp most készül belépni oda. Lehetne realista szociográfia is, ha a rendezőnek lett volna türelme és megértő szíve annak feltérképezéséhez, hogy a trágyalé-tavak körül (amelyekbe a nővérkék – kell-e mondanom? – unos-untalan belepottyannak) valójában milyen is az emberek élete. S lehetne a káderemeltyűk mechanizmusát, a sztárkáderképzés poklát megérzékítő tragédia is – akkor talán nem maradna a néző számára annyira homályban, hogy miért is lesz a lovászfiú egy időre popénekes-dalospacsirta. S persze szólhatna az ötvenes évekről is. De nem szól. A Nővérkékben történetek vannak. Történetek önmagukért. Mint a „realista” l’art pour l’art-ban.

Karel Kachyňa a Szekérrel Bécsbe című filmje óta tizenöt játékfilmet rendezett. Ilyent is, olyant is. A most bemutatott Nővérkékhen egy valami hiteles. Az időjárás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5960