KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A por

Csillag Márton

 

Jonas Akerlund kliprendező első nagyjátékfilmjének alapötlete porból vétetett, és 100 perc alatt porrá lett. Az egyebek között Madonna, Moby és a Smashing Pumpkins zenei kísérőfilmjeivel sikert aratott svéd szemkápráztató – akinek munkáiból a Titanic Filmfesztivál annak idején külön blokkot állított össze – nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor tikkelő szemű spuristákról, azaz az anfetamin-alapú speed élvezőiről készített kisvárosi gyorsfilmet. A Darren Aronofsky által (Rekviem egy álomért) tökélyre fejlesztett drogos villámmontázs és az MTV-generáció napi vizuális betevőjének számító klipes elbeszélőmód konstruktív házasítása a Port könnyen fogyasztható, egyszersmind – a történet banalitásának köszönhetően – könnyen feledhető darabbá teszi. A Wes Anderson Okostojásából ismert Jason Schwartzman eleven elvonási tünetként, jobbnál jobb zenékre pörgi végig a filmet, miközben rosszabbnál rosszabb dílerek és ringyók között cikáz. A főszereplő fehér port színesítendő képbe kerül egy felfújt arcú, nagymenő kémikus (Mickey Rourke), egy szétszórt piti kis nepper (John Leguizamo), egy dramaturgiai szempontból indokolatlanul hosszú időre ágyhoz kötözött didis táncoslány, egy pincsikutyás porhercegnő (Brittany Murphy) és persze a kihagyhatatlan, drogos és korrupt médiahuszár-rendőrök. A Baywatch-epizódok komplexitásával vetélkedő történet során Akerlund még egy társadalmi hirdetésnyi tanulsággal sem szolgál, filmnyelvileg azonban maradéktalanul hű dolgozata témájához, az egyre nagyobb dózisban adagolt vizuális kábítások ugyanis egyre kisebb nézői kielégüléssel járnak. Ettől a filmtől senki sem fog rákapni a porra, egészségmániás honfitársaink pedig nem fognak „Magyar vagyok, nem spurista” trikóban parádézni az utcákon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4830