KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség krónikája

Varró Attila

 

Bő négy esztendő telt el azóta, hogy a Pitch Black című sci-fi rémfilm végén a körözött übergyilkos Riddick és két túlélőtársa elhagyták a szárnyas szörnyektől hemzsegő bolygó felszínét. Ezalatt a B-szériás Alien-klónnak készült filmből az elvárt feledés helyett apró kultuszdarab vált és a főszerepet játszó Vin Diesel az új évezred első akciófilmsztárjává izmosodott, a film univerzumában pedig feltűnt egy minden korábbinál veszélyesebb hatalom, a Necromongerek serege, amely sorra hódítja a lakott naprendszereket. Riddick ismét akaratán kívül (és a filmidő kétharmadáig vonakodva) szegül szembe a szuperellenséggel, amikor azonban kiderül, hogy újra az első rész végén megmentett fiatal lány élete a tét, teljes lendülettel veti magát a küzdelembe és a film is beindul végre.

A rendezői karrierjét épp a Pitch Blackkel indító David Twohy ezúttal a tekintélyesen megnövelt büdzséhez méltón Dűnés nagyeposzt kerekített bevált karaktere köré, ezzel azonban épp azt áldozta fel, amelyből az első rész sikere táplálkozott. Míg a Pitch Black az a fajta szikár, gyorsmozgású örömmozi volt, amelynek kifejezetten jót tesz az alacsony költségvetés, a Sötétség krónikája tohonya mammutként ténfereg a méregdrága speciális effektek és fantasy-díszletklisék között: nem véletlen, hogy egyetlen része, amely megidézi az előd jótékony emlékét, tempós menekülési jelenet egy kegyetlen börtönbolygóról a felkelő nap perzselő sugarai elől. Noha Twohy ezúttal is szokatlanul erős stiláris érzékkel komponálja akcióbetétjeit (a börtönbolygón zajló összetűzés a Necromongerekkel az év eddigi legjobb öt percét kínálja ebben a műfajban) és Diesel sem vesztett semmit karizmájából, az értelmetlen mellékszálak és érdektelen karakterek lerázhatatlan koloncként szorítják talajhoz a filmet. A két rész történetét összekötő 30 perces Dark Fury tempós látványkavalkádjával, amelyet a neves animációsrendező, Peter Chung (Aeon Flux, Animátrix) jegyez, minden bizonnyal jobban jártunk volna – de így legalább lesz miért megvenni majd a bővített DVD-kiadást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1809