KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Porto 35mm

Vajda Judit

Porto – amerikai-portugál, 2016. Rendezte: Gabe Klinger. Írta: Larry Gross és Gabe Klinger. Kép: Wyatt Garfield. Szereplők: Anton Yelchin (Jake), Lucie Lucas (Mati), Paulo Calatré (Oliveira), Francois Lebrune (Anya). Gyártó: Bando Á Parte / Double Play Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 76 perc.

 

Az elsőfilmes Gabe Klinger alkotása első pillanatától kezdve olyan szuggesztív, hogy ugyanannyira a rabjaivá válhatunk, mint amennyire rabjaivá váltak a főhősök a benne megjelenített egyéjszakás szerelemnek. Egy fiatal férfi suttog egy fiatal nőnek egyszerű, mégis varázslatos mondatokat, amikre a nő ugyanabban a szellemben válaszol, majd közeliben is láthatjuk őket, egymás felé fordulva az ágyban, nyilvánvalóan szeretkezés után.

A mondatok és a jelenet később még visszatérnek a filmben, ahogy számos más mozzanata is megismétlődik – a töredékekből végül összeáll egyetlen csodálatos éjszaka története, három felvonásban: először a férfit, utána a nőt, végül kettejüket együtt állítva a középpontba. A fennmaradó időben pedig a hősök és a kamera a címben jelzett Portóban bolyonganak (sőt egyszer még Párizsba is ellátogatnak). Így játékossága mellett a celluloidra forgatott alkotás azzal is a francia új hullámot idézi, ahogyan a városokat és jellegzetes tereit, például presszóit ábrázolja.

A mű a filmművészeti mellett irodalmi előképpel is dicsekedhet: ugyanúgy a cseppfolyóssá váló időt, az elillanó emlékeket vizsgálja, mint Proust Az eltűnt idő nyomában című remekében (a hősök egyik beszélgetésében el is hangzik az író neve és az alkotás címe). Teszi mindezt apró gesztusok, kicsiny csodák felemlegetésével, olyan csekély játékidőben, hogy esélye sincs modorossá válni. A nem túl erős, sőt szokványosnak mondható sztorira bárki könnyűszerrel rácsatlakozhat, és annak köszönhetően, hogy a rendező filmjét nem a történet végével, hanem az elején is bemutatott gyönyörű jelenet bővebb kifejtésével fejezi be, úgy érezhetjük: történjék utána bármi, ezt az éjszakát, ezt a rövid ideig tartó, de addig a legigazibbnak bizonyuló szerelmet már senki sem veheti el sem az azóta már valahol máshol járó Anton Yelchin alakította főhőstől, sem tőlünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13250