KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/január
JODOROWSKY
• Jankovics Márton: A világfi hazatérése Jodorowsky, a mágus
• Sepsi László: A próféta kudarca Frank Pavich: Jodorowsky’s Dune
JAPÁN SZELLEM
• Varró Attila: Harcosok és hittérítők 47 rónin
• Csiger Ádám: Ház az erdő mélyén Hausu
FREARS
• Takács Ferenc: Itt és most Stephen Frears
• Vajda Judit: Nihil nimis Philomena – Határtalan szeretet
MISS HOLLYWOOD
• Kovács Kata: Neurózis és happy end Nicole Holofcener
• Baski Sándor: Hölgyválasz A korhatáros komédiák evolúciója
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Nehéz ébredés A szocializmus reform-filmjei – 2. rész
• Kővári Orsolya: „Az oroszlán: asszimilált bárány” Filmszínpad: Rába Roland
QUEER FILMEK
• Kis Katalin: A bús heteroszexuális férfi panaszai Melegek a magyar filmben
• Harmat György: Ugyanaz a szerelem Budapest Pride LMBTQ Fesztivál
• Huber Zoltán: Másképpen más Coming Out
TEST ÉS LÉLEK
• Kovács Petra: Titkok a vásznon London: Európai Pszichoanalitikus Filmfesztivál
• Pintér Judit Nóra: A szenvedés képei Betegség a filmvásznon
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: Béketeremtő filmes háború Bosnyák filmek
CAPA 100+
• Bácsvári Kornélia: A mexikói bőrönd Capa 100+
• Kolozsi László: Capa filmje Robert Capa/A Játékos
KÖNYV
• Kelecsényi László: A vér nem válik vízzé Inkey Alice: No de Alizka!
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: Fehéren feketén Solomon Northup: Twelve Years a Slave
• Roboz Gábor: Halványuló kézjegy Steve McQueen: 12 év rabszolgaság
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A ló másik oldala Overdose – Vágta egy álomért
• Bilsiczky Balázs: Határtalanul Háromkirályok
• Andorka György: A halhatatlanság halála A futurológiai kongresszus
MOZI
• Baski Sándor: Ezerízű szerelem
• Forgács Nóra Kinga: Csinibabák
• Alföldi Nóra: Joséphine
• Csiger Ádám: Csókok és gólok
• Kránicz Bence: Harcban élve
• Huber Zoltán: Behálózva
• Roboz Gábor: Kísértés
• Tüske Zsuzsanna: Dom Hemingway
• Parádi Orsolya: Belle és Sébastien
• Varró Attila: Csillaghercegnő
• Sepsi László: A hobbit: Smaug pusztasága
• Vajda Judit: Vágyak szerelmesei
DVD
• Pápai Zsolt: 80 huszár
• Soós Tamás Dénes: Amerikai vérbosszú
• Soós Tamás Dénes: Klein úr
• Tosoki Gyula: A bűn árnyékában
• Benke Attila: Vörös nap
• Varga Zoltán: Szellemes karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Billions (Milliárdok nyomában)

Hatalommániák

Huber Zoltán

Amennyire szórakoztató és izgalmas, olyannyira találó a New York-i hatalmi-pénzügyi elit karikatúrája.

 

Sokan vágynak rá, mert csak kevesen részesülhetnek belőle. Az exkluzivitás a hatalom lényegéhez tartozó örök egzotikum, a belső körök zárt mikrovilágai épp ezért eszményi sorozat-alapanyagok. A bennfentesség illúziója mindig csábító, a mitikus függöny mögé a Dallastól a Kártyavárig már eddig is számtalan módon bepillanthattunk. A negyedik évadához érkező Billions (a Milliárdok nyomában magyar címet a továbbiakban szándékosan mellőzzük) hasonló izgalmakat kínál, de a nézőcsalogató felszín mögött ijesztően pontos látlelet rajzolódik ki. A régi és új New York-i hatalmi elit szándékosan túlpörgetett és elrajzolt pozícióharcai pokolian szórakoztatóak és nem mellesleg a kései kapitalizmus rideg logikájáról is lerántják a leplet.

Kevés sorozat indít ennyire erős nyitóképpel. Leendő főhősünk alsónadrágban, kikötözve fekszik a padlón, miközben egy domina tűsarokkal a mellkasára lépve levizeli. Az első epizód végére persze szép lassan rádöbbenünk, egészen másról volt szó, mint elsőre gondoltuk. Az „aha” élmény a későbbiekben is végig velünk marad, sőt, a Billions fő hajtóerejét éppen az adja, hogy előbb-utóbb mindenkiről és mindenről kiderül: más, mint elsőre gondoltuk. Vagy mint másodjára, harmadjára, sokadjára. Az alkotók ugyanúgy megvezetik és átverik a nézőt, ahogyan a szereplők is egymást.

A cselekmény vezérmotívuma a megtévesztés és a mesterkedés, azaz a nagybetűs játszma, óriási tétekkel. A valódi célok és motivációk a gondosan rétegzett látszat mögé vannak rejtve, a felállás állandóan változik. A fordulatok bonyolult hálója egy John Le Carré-regény precíz építményét idézi azzal a különbséggel, hogy a harc sokkal közvetlenebb és a tempó is magasabb. Hatalom- és adrenalinfüggő hőseink a vagyonukat, a hírnevüket vagy akár a szabadságukat is folyamatosan kockára teszik csak azért, hogy egy pillanatra a másik fölé kerekedjenek. Kíméletlen harcuk egy mesteri sakkjátszma és egy piszkos bokszmeccs keverékéhez hasonlít, amit senki sem úszhat meg fájó veszteségek és kék-zöld foltok nélkül.

Az egyik sarokban a tipikus amerikai sikertörténet, az alulról felkapaszkodott Bobby Axelrod, a zseniális pénzügyi mágus. Remekül felépített magánmitológiája alapján hősünk szegény családban, rossz körülmények között nevelkedett, lenyűgöző sikerét csak és kizárólag az intelligenciájának és merészségének köszönheti. A fiatal Bobby labdaszedő volt a gazdagok golfklubjában, majd lóversenypályán is dolgozott, így brókerként azonnal átlátta a terepet. A tőzsde ugyanis nem más, mint egy irányított szerencsejáték, ahol csak a másik kárára lehet nyerni. A lassúbb, a butább, a gyávább befektető elvérzik, Axelrod pedig maga a csúcsragadozó, aki a nála gyengébbekkel táplálkozik. Hideg, pontos, villámgyors helyzetfelismerő és kiválóan ért az emberekhez, így lazán lefölözi a pénzpiacot.

Axelrodot a tökéletes ellentéte, az amerikai arisztokrácia oszlopos tagja próbálja mindenáron legyűrni. Chuck Rhoades a régi elit gyermeke, örökölt vagyonnal, szerteágazó kapcsolatokkal, Borostyán Ligás jogi diplomával. Rhoades a dél-manhattani ügyészség első embere, ami az egyik legfontosabb pozíció az igazságügyben, ide tartozik ugyanis a Wall Street és az ország pénzügyi vérkeringése. A megvesztegethetetlen, minden eddigi ügyét megnyerő Rhoades a versenyszférában bármikor nagy pénzre válthatná a hírnevét, ő azonban komolyabb politikai ambíciókat dédelget magában. A főügyész kiváló stratéga, sziklaszilárd morális elvekkel, megtámogatva a családja és az amerikai kormány félelmetes erőforrásaival.

A két főszereplőn keresztül a Billions két markánsan különböző világot, a régi és új hatalmi elitet ereszti egymásnak. Axelrod mindig farmert, pólót és edzőcipőt visel, tágas irodája pedig a legmodernebb építészeti műremek. Vele ellentétben Rhoades szinte csak öltönyben mutatkozik, és az ügyészség labirintusszerű épületében dolgozik, vagy patinás klubok mélyén szövetkezik. A két férfi nyilvánvalóan irigy a másik státuszára és teljesítményére, de a személyes ellentétek mögött jóval mélyebb ideológiai különbségek feszülnek. A vagyonba beleszületett Rhoades egyszerű törtetőnek, a kapitalizmus káros vadhajtásának tekinti Axelrodot, míg ő a szabad piac és az amerikai álom ellenségét látja a főügyészben.

Az írók egy lépéssel tovább menve a kölcsönös megvetés (és a ki nem mondott féltékenység) mellé egy nőt is bedobnak közéjük. A pszichológus Wendy Rhoades az ügyész felesége és gyermekei anyja, nem mellesleg Axelrod régi barátja és kulcsfontosságú kollégája. Motivációs tanácsaival nemcsak Axelrod cégét segíti, de az emberi lélek tudós ismerőjeként és családi békéjét védő nőként azt is tökéletesen átlátja, mi hajtja a két férfit és miként lehet befolyásolni őket. Wendy mindig próbál finoman egyensúlyozni közöttük, de amikor a helyzete úgy kívánja, alaposan felkavarja az egyébként sem áttetsző állóvizet.

A Billions egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a három főszereplő mikor milyen eszközökkel támad és hogyan védekezik. Míg Axelrod a pénz, a tehetség, a siker és a felsőbbrendű intelligencia kombinációját hívja segítségül, Rhoades a szívességek kapcsolati tőkéje mellett a törvény, a köz és az erkölcsi felsőbbrendűség hívószavait használja. Wendy eközben látszólag passzív megfigyelő, ám egy pontos analízissel, az elfojtott vágyak és indulatok megfelelő áthangolásával gyakran ő irányít a háttérből.

Damian Lewis és Paul Giamatti nagy élvezettel bújnak az újgazdag milliárdos és az elszánt főügyész bőrébe. A két karakter kicsinyes bosszúvágya és gyűlölete szinte minden mást elhomályosít, de a sorozat ezen a fronton is tud komoly meglepetéseket okozni. Axelrod és Rhoades ritkán találkoznak, a közös jeleneteik így törvényszerű drámai csúcspontot képeznek, főleg mikor hármasban ülnek közös asztalhoz. Rhoades és Axelrod nyilvánvalóan azért gyűlölik egymást ennyire és azért vonzódnak Wendyhez, mert ők hárman valójában nagyon is hasonlítanak egymásra. Mindhárom főszereplő a machiavelliánus eszmék és technikák élő-lélegző példatára.

A Billions a mellékszereplőkkel is hasonlóan bánik. A királynő és a két király mellett a legkülönfélébb figurákkal találkozhatunk, akiket a megfelelő pillanatban be lehet vetni a nagy sakktáblán. Az ügyészség feltörekvő jogászai gyakran a saját morális kódexük és karrierjük között őrlődnek, Rhoades pedig a legkülönfélébb ígéretekkel vagy fenyegetésekkel irányítja őket. A másik oldalon Axelrod a mesés gazdagság ábrándjával mozgatja a cég embereit. Úttörő karakter a sorozatban a fiatal Taylor, a nem-bináris (magát sem férfiként, sem nőként meghatározó) elemző, akit kizárólag intellektuális kihívásként tekint a pénzkeresésre, de ebben a világban ő sem maradhat sokáig tiszta.

A sorozat alkotói nagyon tudatosan nem határolják el a jó és rossz oldalakat, nem kínálnak egyértelműen kedvelhető vagy utálható karaktereket. A csúcsra járatott fordulatok nemcsak az addig felépített viszonyrendszereket rendezik újra, de a karakterek jellemvonásait is folyamatosan felülírják. A néző feszülten követi az eseményeket és lenyűgözve figyeli a legsötétebb húzásokat és átveréseket, de eközben óhatatlanul kiábrándul a szereplőkből. Ebben a világban előbb-utóbb mindenki korrumpálódik, minket is beleértve, hisz a szemünk előtt zajló szörnyű machinációkat nagy élvezettel (és nyilvánvaló kárörömmel) követjük.

A sorozat három főszereplős mutatványa kockázatos és ellentmondásos ugyan, mégis maximálisan kifizetődő. A dramaturgiai túlzások, a felpörgetett, felnagyított hatalmi játszmák ugyanis nagyon is valós jelenségekre hívják fel a figyelmet. Nemcsak a befektetési alapok laikusok számára néha már-már követhetetlen húzásai vagy a pénzpiac reakciói hitelesek, de Axelrod és Rhoades párharcát is valós események és figurák ihlették. A Billions a New York-i hatalmi elit célzottan szórakoztató karikatúrája ugyan, de az itt felsorakoztatott, már Machiavelli által is leírt technikák, stratégiák és magatartásformák a valóságban is működnek. Sőt, sajnos egyértelműen sikeresek.

 

Milliárdok nyomában (Billions) – amerikai tévésorozat, 2016. Kreátor: Brian Koppelman, David Levien, Andrew Ross Sorkin. Kép: Jake Polonsky, Radium Cheung, Giorgio Scali. Zene: Eskmo. Szereplők: Paul Giamatti (Chuck Rhoades), Damian Lewis (Bobby Axelrod), Maggie Siff (Wendy Rhoades), Asia Kate Dillon (Taylor Mason), Toby Leonard Moore (Bryan Connerty), Condola Rashad (Kate Sacker). Gyártó: Showtime Entertainment. Az HBO bemutatója. 36x60 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 50-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14047