KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/január
JODOROWSKY
• Jankovics Márton: A világfi hazatérése Jodorowsky, a mágus
• Sepsi László: A próféta kudarca Frank Pavich: Jodorowsky’s Dune
JAPÁN SZELLEM
• Varró Attila: Harcosok és hittérítők 47 rónin
• Csiger Ádám: Ház az erdő mélyén Hausu
FREARS
• Takács Ferenc: Itt és most Stephen Frears
• Vajda Judit: Nihil nimis Philomena – Határtalan szeretet
MISS HOLLYWOOD
• Kovács Kata: Neurózis és happy end Nicole Holofcener
• Baski Sándor: Hölgyválasz A korhatáros komédiák evolúciója
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Nehéz ébredés A szocializmus reform-filmjei – 2. rész
• Kővári Orsolya: „Az oroszlán: asszimilált bárány” Filmszínpad: Rába Roland
QUEER FILMEK
• Kis Katalin: A bús heteroszexuális férfi panaszai Melegek a magyar filmben
• Harmat György: Ugyanaz a szerelem Budapest Pride LMBTQ Fesztivál
• Huber Zoltán: Másképpen más Coming Out
TEST ÉS LÉLEK
• Kovács Petra: Titkok a vásznon London: Európai Pszichoanalitikus Filmfesztivál
• Pintér Judit Nóra: A szenvedés képei Betegség a filmvásznon
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: Béketeremtő filmes háború Bosnyák filmek
CAPA 100+
• Bácsvári Kornélia: A mexikói bőrönd Capa 100+
• Kolozsi László: Capa filmje Robert Capa/A Játékos
KÖNYV
• Kelecsényi László: A vér nem válik vízzé Inkey Alice: No de Alizka!
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: Fehéren feketén Solomon Northup: Twelve Years a Slave
• Roboz Gábor: Halványuló kézjegy Steve McQueen: 12 év rabszolgaság
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A ló másik oldala Overdose – Vágta egy álomért
• Bilsiczky Balázs: Határtalanul Háromkirályok
• Andorka György: A halhatatlanság halála A futurológiai kongresszus
MOZI
• Baski Sándor: Ezerízű szerelem
• Forgács Nóra Kinga: Csinibabák
• Alföldi Nóra: Joséphine
• Csiger Ádám: Csókok és gólok
• Kránicz Bence: Harcban élve
• Huber Zoltán: Behálózva
• Roboz Gábor: Kísértés
• Tüske Zsuzsanna: Dom Hemingway
• Parádi Orsolya: Belle és Sébastien
• Varró Attila: Csillaghercegnő
• Sepsi László: A hobbit: Smaug pusztasága
• Vajda Judit: Vágyak szerelmesei
DVD
• Pápai Zsolt: 80 huszár
• Soós Tamás Dénes: Amerikai vérbosszú
• Soós Tamás Dénes: Klein úr
• Tosoki Gyula: A bűn árnyékában
• Benke Attila: Vörös nap
• Varga Zoltán: Szellemes karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Alsó-Parnasszus magaslatán

A fekete múmia átka

Ardai Zoltán

Madarász Isti tévéfilmje még nem várva várt igazi Rejtő-adaptáció, de a magyar ponyvát termő kávéházi irodalmi televény szellemes rajza.

 

Rejtő ‘42-es évjáratú dialogikus miniregénye (vagy hosszúnovellája), A detektív, a cowboy és a légió éppúgy nem kaland-elbeszélés, mint ahogyan a rá alapozott ez évi tévéfilm, A fekete múmia átka sem egyenest felel meg a címének, hanem fölöttébb játékosan. Kalandossá stilizált kávéházi életkép az, ami a novellában – és Madarász Isti rendezésében is – kibontakozik, ám épp az ominózus stilizáció ott is, itt is különös értelmű, jelentékeny. A jelentés természetesen – a háromnegyed évszázados időkülönbség és a műnem-váltás okán – Madarásznál eleve eltér a rejtőitől, éspedig valamivel inkább, mint a nevezetes novella eddig született (részben hangjátéki) adaptációi esetében. Mégis, a tévéfilmi jelentés együtthangzása az eredetivel fennmarad, amihez éppen az kellett, hogy Madarász és a forgatókönyvet író Hegedűs Bálint szándékosan is elkalandozzanak A detektív…lapjaitól, elejtsék a szöveg betű szerinti követését.

Bár a kávéházi korban a Teréz körúti Nova ponyvairodalmi műintézet helyi szerzői gyakran tartózkodtak csoportosan a szemközti Bucsinszky asztalainál, de korántsem csakis itt (Rejtő a Japánban, mások más vendéglátóhelyeken több időt töltöttek), és vonulatuk fluktuációja is nagyobb volt, mint ami A detektív…-beli „Barbara tejbár” törzs-kompániájánál mutatkozik. A Barbara-kör tagjai egymással nem összetéveszthető, egyéni figurák, ugyanakkor szorosan összefűzi őket mégoly vetekedő szakmai fantáziájuk, és az az alapérzés, hogy ha már az életet egy Föld nevű büntetőtelepen kell letölteni, azt a legtisztesebb a garnizon valamelyik irodalmi kantinjába húzódva leróni. Ez a meghatározatlan külországi tájékon tengő rémtörténet-iparos klub: motivikus összegzés és kivetülés. A detektív…a pesti kolportázs-regénygyári brancs átképzelése e televény mennyei ideájává, úgy, hogy tagjai rengeteg apróságot furamód magukkal vihessenek az égbe (például azt a valahai pesti körülményt, hogy kiadónál bejáratos szerző félig írt kéziratlapjának letépett fele fizetőeszközként használható).

Humoros metszésével együtt hommage-jellegű novella A detektív..., még ha tiszteletadása olyasmit illet is, ami a megíráskor még jelenvaló volt. Ami felmagasztalódik benne, az nem maga a rejtői műhelyesztétika, hanem az a közeg, amelyben Rejtő magára talált, amelyből az ő regényszerzése kiemelkedett. Ekkortájt már – a barbárokra várva – mint emlékre tekintett a maga kávéházi jelenére. Ez az egyik oka a stiláris zöngék olykori összecsengéseinek A detektív… és Mándy Iván – moziemlékek, ó-hollywoodi varázsnevek álomlabirintusába nyíló – Zsámboky-novellái közt. „Egyébként” a Mi az, öreg?- novellafüzérből kivehetően Zsámboky kódorgásai állandóan valamiféle „Barbara presszó” környékén zajlanak ­(szóval már csak presszó…, de Zsámboky számára még így is inkább ködben imbolygó cél, mint tényleges törzshely).

Madarásznál megnyerő módon formázódik Rejtő-hommage a hozott anyagból. A fekete múmia átka visszahozza a Barbara-kört Pestre – mármint a platonikusan múltbeli Pestre, ahol természetes szokás a Centrált emlegetni –, és innen nyit filmes kedéllyel fantasztikus ablakokat a Vadnyugatra, sivatagba-őserdőbe, a Királyok völgyébe, a Jedikulába, akárhová, ahol szerző és kiadó harca nem vész el, csak átalakul. A zenei keretül is szolgáló régi-jazzes hangzatok az események során drámai-klasszikusakkal váltakoznak. A szereplők naturális elemeket és marionettes, vagy épp képregény-szerű kontúrosságot összehozó játéka jól sikerült vegyülék – Kovács Vandánál is, aki a gyerekeket vonszoló, hívatlanul a férj törzsasztalához nyomuló írófeleség égi mását hozza.

 

A fekete múmia átka – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Rejtő Jenő kisregényéből Hegedűs Bálint. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Hang: Major Csaba. Vágó: Politzer Péter. Képregény: Garisa H. Zsolt. Szereplők: Schmied Zoltán (Plock), Radnay Csilla (Evelin), Haumann Péter (Örmény), Molnár Gusztáv (Gerzson), Szervét Tibor (Monsieur George), Hajduk Károly (Gringó), Józsa Imre (Gordon Pepi), Kovács Lajos (Szőrmester), Vásári József (Pugacsev), Hegedüs D. Géza (Szerző), Kovács Vanda (Mimi), Nagy Péter (Martin, a pincér). Támogató: NMHH Médiatanács. Gyártó: Film Positive. A Duna Televízió bemutatója. 62 perc.

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12461