KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/december
FRANCIA TÜKRÖK
• Ádám Péter: Fekete tükörben Jean-Pierre Melville és a gengszterfilm
• Szatmári Zsófia: Egy örök visszatérő Cocteau a Cinémathèque-ben
• Fáber András: Maszkok és tükrök Jean Cocteau
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: „Mindegy mi az, csak igaz ne legyen” Beszélgetés Király Jenővel
• Pólik József: Nehéz ébredés A szocializmus reform-filmjei – 1. rész
• Horeczky Krisztina: Cintányéros cudar világ Mundruczó Kornél színháza
• Schubert Gusztáv: Pokolidő Kovács András Bálint: A kör bezárul – Tarr Béla filmjei
• Huber Zoltán: „Kitanulni a zsánerfilmeket” Beszélgetés Orosz Dénessel
• Varga Zoltán: Rajzolt siratóének A jókedvű örmény temetése
• Kovács Kata: Kóla, foci, meditáció Beszélgetés Miklós Ádámmal
LIZZANI
• Bikácsy Gergely: Celluloid Carlo Lizzani (1922-2013)
MOZITENGER
• Baski Sándor: Ember a vízben Tengeri túlélőfilmek
SKANDINÁV ZSÁNEREK
• Géczi Zoltán: Jégvihar Kaliforniában A skandináv Hollywood
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Élni jó! Gdynia
DVD
• Varga Zoltán: Daliás idők
• Czirják Pál: Hortobágy
• Bocsor Péter: Gyilkos szezon
• Czirják Pál: Magasiskola
• Tosoki Gyula: A pók fészke
• Bata Norbert: Chucky átka

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb félni, mint ...

Palugyai István

 

E vígjáték alapötlete tulajdonképpen nem több kabarétréfánál. Brabecet, a kisváros művészi babérokra törő, ámde ügyefogyott énektanárát kétszeresen is eléri a szerencse. Dalának sikere élete nagy vágyának teljesüléséhez segíti: meghívják, komponáljon darabot a prágai esztrád-színház számára. Közben beleszeret a dalt előadó énekesnőbe, s érzelmei viszonzásra találnak. Ám ily nagy boldogságban a fiatalember képtelen alkotni. Az igazgatót viszont sürgeti a bemutató közelgő időpontja. Rájön, hogy a zeneszerzőt csak egy hirtelen megrázkódtatás serkenti komponálásra. Ennek érdekében nagy buzgalommal, s nem kevés leleménnyel igyekszik hősünket megijeszteni. így lendül előre sokkról sokkra, dalról dalra a történet, amíg meg nem ismerkedünk a címben jelzett mondás igazságával.

Ezzel – no meg a hozzá járó happy end-del – vége is a filmnek, amely letagadhatatlanul és leplezetlenül csak szórakoztatni akar; és ezt az erényét időnként gyakorolja is. Jók a szereplők, emlékezetes több szellemes beállítás, s illik megemlíteni a sikerült szinkront is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7502