Láttuk még

Vad banda

Koltai Ágnes

„Az erőszak megszállottja” – írták Sam Peckinpah-ról, aki az 1969-ben forgatott Vad bandával a kritikák össztüzébe került.

A Vad banda nem a western poétikáját vagy stílusát változtatta meg, hanem a „hallgatag emberek” erkölcsét ábrázolja – a visszájáról. A szolidaritásról, az összetartásról, a férfibarátságról szól a film, pontosabban arról, hogy az amerikai westernekben évtizedek óta hirdetett férfias erények hogyan semmisülnek meg. Peckinpah hősei értelmetlenül harcolnak, értelmetlenül gyilkolnak, s a végén természetesen értelmetlenül halnak meg. Hiába a magasztos eszmék, üresfejű, féktelen gyilkos itt mindenki, Pike Bishop és bandája semmiben sem különbözik az őrült mexikói fiók-diktátortól, Mapache-tól. Sam Peckinpah felfordult világot ábrázol, olyan világot, amelyben nem Jó és Rossz küzd meg. Csak Rossz és még Rosszabb között választhatunk, gyilkosok acsarkodnak a Vad bandában, egykori barátok fordulnak egymás ellen, néhány lyukas garasért szúrják hátba egymást a pionírok unokái, akik a Vadnyugat legendás hőseitől csak a hidegvérű öldöklést örökölték.

Meglehet, sokan a véres kalandért, a fegyverropogtatásért és a látványos harcért ülnek majd be a moziba, pedig ez csupán a látszat, a Vad banda ugyanis Sam Peckinpah csalódottságát, keserűségét tükrözi: azt a tagadhatatlan rossz érzést, amit egy megnyugtató hazugság lelepleződésekor érez az ember.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5826

Cikk értékelése:

szavazat: 1286 átlag: 5.37