KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kerülőutak

Ardai Zoltán

 

Jó színészek, megnyerően játszó nem-sztárok kerültek a Kerülőutak szerepeire; Legalábbis a két kiemelt (férfi-)szerepre, de így ennek a kaliforniai színterű filmnek az egésze mentesül – jólesően – egyfajta, már-már előírásos műanyag-effektustól: az úgynevezett színészarc simább változatainak uralmi volumenű jelenlététől. Eszerint mégsem kell a legjellegzetesebb mozista hamisságokat ugyanúgy elfogadnunk, mint azt, hogy az operában a dráma éneklő személyek közt zajlik.

A két, alkatilag egymástól elütő, amúgy egyaránt fiatalságán túli, de mindenkor válságos éltű Los Angeles-i figura kettőse anélkül alkot szinte burleszki párost – tekintetük változásainak humora olykor ellenállhatatlan –, hogy az előadásmód kisrealista alaptónusa módosulna. Volna itt még más is: a kiruccanó barátokat körülölelő borvidék, a Santa Barbara-i régió táji erényei, a borászati faramuciságok és maguk a sikerültebb borok, ám a film píárja túloz, amikor azt hirdeti, hogy az egész attrakcióban a főszereplők egyike éppen a minőségi bor. Mert ha a Kerülőutakban a bor is főszereplővé vált volna, Bacchusra!, az nagy eset lett volna, olyasmi, ami nem pusztán a szájaláson múlik (ideértve a szerep szerinti bor-magasztaló szövegeket is). A Kerülőutakat ahhoz europidabb filmmé kellett volna szervezni, és ezzel egyben jobbat is teremteni az európai átlagnál. Győzött azonban a konfekciós sztori-keret, felülkerekedett a patent-dramaturgia a maga megfelelő „kulcsponti” férfi/nő-dialógusaival, az elmaradhatatlan „csodálatos ember vagy” -jelenettel. A sztori csenevész voltát értelmetlen volna kritikai éllel hangsúlyozni, ha a film europid életképi jellege dús volna – és hogy nem az, mit sem számítana, ha önálló életre kelne a cselekmény. Egyideig meglepően szellős-kellemes, végül már eltésztásodó időtöltés a Kerülőutak, amelynek valójában nem öt, nem is kettő, hanem egyetlen főszereplője van: az illető egy ötven felé tartó elváltan hánykódó ember (a baráti duó egyik tagja), akit révbe vezérelnek a script-történések.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4834