KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Shrek

Pápai Zsolt

 

A kis Pixar stúdió lelkes munkatársai az animációs nagyjátékfilmek hipermodern szubzsánerét teremtették meg néhány évvel ezelőtt, amikor Toy StoryJátékháború című munkájukkal hackerekként törték fel azokat a narratológiai és ábrázolásbeli kliséket, amelyeket az amerikai rajzfilmgyártást monopolizáló Disney, illetve a Don Bluth-féle műhely áldatlan ténykedése nyomán egy egész világ nyögött. Bár utóbb betagozódtak a Disney-be, ez semmit sem von le John Lasseter és csapata érdemeiből: a Pixar partizánkodása alapvonalaiban alakította át az animációsfilm-készítést, és a komputeranimáció a mainstream egyik legdinamikusabban fejlődő ága lett, melyben szinte percre-perc új területek meghódítására kerül sor.

Az újdonságon túl a műfaj varázsa, hogy igazi családi mozikat szül: míg a gyerekek a fura hősök kalandjain feszülhetnek, addig apuka és anyuka a számítógép generálta trükköket csodálhatja. Nem véletlen hát, hogy a zsáner a kasszasikerek megszimatolásában egyedülálló képességekkel bíró Spielberg és Katzenberg vezetése alatt álló DreamWorks-öt is megihlette, s a cég három éve elkészítette első komputeranimált nagyjátékfilmjét (Z, a hangya).

A William Steig az Államokban népszerű gyerekkönyve alapján készült Shrek a stúdió második komputeranimációs munkája. A film, amellett, hogy a legmodernebb technikának köszönhetően az emberfigurák, illetve a tömeganimáció terén olyan trükköket vet be, amelyek korábban egyetlen hasonló filmben sem voltak láthatóak, felettébb kedves mese is egyben a lápvidék lakójáról, a humanoidákkal csak távoli rokonságban álló Shrekről, akinek ahhoz, hogy gonosz erők ne vegyék el tőle mocsarát, ki kell szabadítania a tűzokádó sárkány karmaiból a szépséges királylányt. Az alkotók (a rendezőként most debütáló, korábban trükkmesterként és háttéranimátorként ügyködő Andrew Adamson és Vicky Jenson) a sztori kidolgozására majd’ olyan nagy gondot fordítottak, mint a vizualitás megteremtésére: a történet ugyan a mindenki által hátulgombolós korától ismert panelekkel dolgozik, ám virtuóz módon el is játszik azokkal. A poénpetárdák hatalmasat durrannak, a karakterek némi lélektani hátterük is van, az eklektikusságában is izgalmas soundtrack kellően üt, sőt még az élőszereplős produkciók (Mátrix, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, Charlie angyalai) megidézése is jól áll ennek a mozinak. A nézőt olyanféle érzés kerülgeti, mintha másfél órára az oviba teleportálták volna vissza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3382