KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

21 gramm

Köves Gábor

 

Megtörtént a határátlépés, a szellemi tőke vámmentesnek bizonyult, a sztárok pedig az érkezési oldalon csatlakoztak a Korcs szerelmekkel befutott mexikói csapathoz: Alejandro González Inárritu rendezőhöz, Guillermo Arriaga forgatókönyvíróhoz és az operatőr Rodrigo Prietóhoz. Már a filmcím is talányos, a megfejtés utáni vágy legalább a szinopszis első három sorának elolvasására készteti az embert, de nem kevésbé hatásos a kezdés is. Egyrészt a három szálon futó történet mozaikossága, másrészt a képek látszólagos esetlegessége, a kamera immár megszokottá vált rángatózása és a fények nyers ereje izgatja az érzékeket, készenlétbe állítva a figyelmet valamiféle rejtett, mögöttes tartalom becserkészésére. Lassan azonban tisztul a kép, s végül, amilyen könnyen megfejthető a címben rejlő feladvány (a 21 gramm állítólag az a tömeg, amennyivel halálunk pillanatában könnyebb lesz testünk, azaz ez lenne a lélek súlya), olyan könnyen megmérhető Inárritu filmjének valódi súlya is. Kétségtelen, hogy a 21 gramm a maga nemében hatékony, célra tartó film. A sötét, sötétebb, és a még sötétebb pillanatok filmje, nyers és nyomasztó tanulmány az élet árnyékos oldaláról, ahol bármelyik sarkon lesben állhat a letaglózó szenvedés, mellyel a férjét és kislányait gyászoló anyának, az áldozatokat elgázoló ex-fegyencnek, és a balesetben elhunyt férj szívével továbbélő férfinek testközelből van alkalma megismerkednie. A három szenvedéstörténet összekapcsolásán és az erőteljes színészi teljesítményeken túl azonban zsákutcába fut és erőlködésbe hajlik a rendezői szándék. Ahogy az epizodikus, időben előre-hátra ugráló történetvezetés keltette izgalom alábbhagy, nem marad más eszköz a rendező kezében, mint hogy zászlajára tűzze, és a témához illő, kellő komolyságot árasztó képekkel mutogassa, egzotikus érzés-termékként reklámozza az emberi fájdalmat. A 21 gramm elején pillanatokra és látszólag öncélúan bevágott naplemente a maga lehangoló, nyers valóságában mintha csak e szenvedéssel terhes világ szín-palettáját képviselné, melyhez, ha már nincs tere a dráma továbbbonyolításának, vissza-visszatér a film egy-egy újabb árnyalatért. Végül is a 21 gramm se nem előrelépés, se nem visszalépés a Korcs szerelmekhez képest, olyasféle tranzakció, melynek során korrekt árfolyamon váltottuk át mexikói pesónkat amerikai dollárra. Úgy tűnik, Inárrituék egyelőre nem akartak mást, mint bizonyítani valutájuk vásárlóerejét. Most, hogy a feladatot maradéktalanul sikerült teljesíteni, talán remélhetjük, hogy következő amerikai munkájuk során a szépen fényképezett horizontot is merik tágítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1932