KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve

Egy színésznő regénye

Tóth Klára

Bérczes interjúkötete színházi- és családregény is.

 

Számomra az volt a tétje Bérczes László beszélgetőkönyvének Törőcsik Marival, hogy megtudunk-e valami újat a tavalyi, nyolcvanadik születésnapi év után, amikor – hála istennek – rengeteget szerepelt és csak mondta, mondta színes, gazdag életét, pályáját minden létező fórumon.

Aztán ez a szempont rögtön a könyv elején mellékessé vált. Úgy tűnt, mintha egy regényt olvasnék, amelyben az idős, sokat élt színésznő mesél fiatal rajongójának, egy igen tetszetős miliőben, a velemi nyaralóban, ahová néha azért betör a külvilág telefonok, látogatások formájában. A művésznő tudja, hogy feledékeny, kicsit rá is játszik talán – ettől szabadabb lesz –, de majd a „drága Bérczes” megnézi a neten, ha nem tudná, hogy mikor is volt egy szerep, egy utazás, esetleg egy amúgy feledhető férj. Bérczes szerencsére sok mindent tud. Tud bánni az idővel, az el-elkószáló gondolatokkal, tud visszakérdezni, sőt olykor meri nem elhinni, amit hall. Egyébként pedig nem kérdés: „Úgyis arról beszélek, amiről akarok.” Szóval: mindketten kitűnő szereplők. Mert egy interjúkötet mindig kicsit szerepjáték is. De azon túl családregény is, a Törőcsik család regénye, több mint egy századon keresztül, mikszáthi, móriczi, szabó magdai figurákkal, fordulatokkal.

Aztán a XX. század második felének, a szocializmusnak nevezett korszak mikrorealisztikus regénye, a kor egyik legnagyobb színésznőjének tükréből nézve. A nem mindennapi karrier, a mindjárt az egekbe röpítő Körhintával, amelyből szerencsére legalább ő, nem zuhant ki, ha már Soós Imre nem kerülhette el a mélység vonzását.

S mi volt az oka, hogy Törőcsik páratlan tehetsége – amit a vizsgabizottság a főiskolán egy emberként felismert – kibontakozhatott? A mellé szegődött s hozzá mindig hűséges szerencse? Az, hogy az isten a tenyerén hordta? Hogy tudta: „Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet”?

A könyvben elszántan kerülik a politikát, különösen az aktuálpolitikát, de vannak dolgok, amelyeken nem lehet átlépni. Ilyen 1956, amiről elmeséli, hogy „ott voltam a Bem szobornál, de utána bizony otthon kussoltam a falumban. Mert apám tudta, hogy mit jelent az, ha lőnek az oroszok.” És azt is elmeséli, hogy ‘57 május 1-én felvonult a Nemzeti Színházi kollégákkal, „önként, dalolva. Mert az élet élni akar.”

„Keresni kell a kompromisszumot, mindaddig, míg nem ártok vele saját személyiségemnek.” – mondja ki személyisége egyik kulcsát, Schwajda György intranzigens magatartása kapcsán. A könyv nagyobb része a színházról szól. Arról amivel, amiért Törőcsiknek nagyon meg kellett küzdenie, hisz kilenc évig csak negatív kritikákat kapott.

S a színházi előadásokat elemző, boncoló részek cseppet sem regényesek, anekdotikusak, sokszor inkább tanulmányba illő, vagy tanítani való szövegek. Itt már két megszállott beszélget, akiknek mindenük a színpad, ahol mindig a maximumot kell keresni. Törőcsik itt is önmaga, teljes odaadással áll ki például, a kulturális élet olyan – enyhén szólva – megosztó személyisége mellett, mint Major Tamás. Neki az imádott MESTER – így, nagybetűvel – akkor is, ha a számára negyven évig legfontosabb embert, a férjét, Maár Gyulát nem vette föl a főiskolára, mert osztályidegen volt. Vállalja elfogultságait, tévedéseit, melléfogásait. Mert bölcs asszony, vagy azért, mert az ország legnagyobb színésznője? Vagy a beszélgetés szabadsága miatt is: „legfeljebb majd kihúzom a könyvből”?

A filmkedvelők lehetnek csupán csalódottak a könyvet olvasva, mert itt nem kerül elemzésre, de még említésre sem a tucatnyi szenzációs film, meg a kevésbé jók, de amelyeket mégis Törőcsik kedvéért nézett meg egy ország. Itt a színésznő nagyon szigorú: „Volt három-négy jó film, a többi pénzkereset.” Ideje lett volna legalább a Teketóriát „rehabilitálni”, ami ma nézve is kitűnő, korát megelőző film, miközben Törőcsik jutalomjátéka is. De nemcsak magával igényes, ki meri mondani, hogy Jancsónak három filmje van. Találják ki, melyik az a három és olvassák el a könyvet, ami ráadásul szép is, gyönyörű fotókkal.

 

Európa Könyvkiadó, 2016.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13093