KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tintin

Tintin kalandjai

Az igazi ifjú Indiana Jones

Hlavaty Tamás

A Tintin-történetekben minden megvan, ami sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem és kaland.

A Spielberg-rajongók igazán nem panaszkodhatnak, mivel rövid időn belül dupla adagot kapnak kedvencükből, aki a Hadak útjánban a komolyabb oldalát villantja meg, míg a Tintin kalandjaiban azt csinálja, amiben mindig is a legjobb volt: pusztán szórakoztat. Aki találkozott már a belga képregényrajzoló, Georges Remi, alias Hergé kultikus kreatúrájával, az tudja, hogy Tintin igazából Indiana Jones kistestvére lehetne. Sokan úgy vélekedtek 1981-ben, amikor moziba került az Elveszett frigyláda fosztogatói, hogy Spielberg egyszerűen lenyúlta Hergé karakterét, a fáma szerint azonban a rendező nem is hallott a képregényről korábban, csak a bemutató utáni visszajelzések után került kapcsolatba a rajzolóval és alkotásával. Ekkor azonban máris rátette a kezét a jogokra, Hergé legnagyobb örömére, aki őt tartotta az egyetlen direktornak, aki úgy tudná vászonra vinni Tintin kalandjait, hogy a nyomtatott füzetek rajongóit (köztük többek között a Dalai Lámát), ne érje csalódás.

A rendező eleinte élőszereplős filmben gondolkodott, amiről az a Peter Jackson beszélte le őt, aki producerként vett részt a projektben, továbbá ő javasolta a motion capture-technológiát is kollégájának, aki előtt így az utolsó akadály is elgördült, hogy úgy adja vissza a képregény világát, hogy a valóság ne csorbítson rajta. Nem véletlen, hogy a nagyszabású kalandfilmek és mesék iránt vonzódó nagyra nőtt gyerek Tintinben találta meg emberét, hiszen történeteiben minden megvan, ami igazán sikeressé tette az Indiana Jones-trilógiát: politika, misztikum, bűntény, történelem, feszes kaland-narratíva, a cselekmény földön, vízen, levegőben, valamint különböző földrajzi helyeken játszódik, van, hogy a véletlen, van, hogy az akarat sodorja új területre a hősöket. A cselekmény epizodikusan építkezik, a főhős pedig titokzatos, nem sokat tudni a múltjáról, nem világos, mi motiválja őt magán a kalandon kívül, viszont az biztos, hogy a végeredményért (ami az esetében a cikk megírása) megszállottként gázol át minden akadályon, ahogy Spielberg sem ismer lehetetlen, hogy a kész film úgy nézzen ki a vásznon, ahogy fejben megalkotta. Ezért afféle tökéletes alteregóról van szó, az alkotó vágyainak beteljesítőjéről és a szórakoztatásról alkotott eszméjének megtestesítőjéről, aki nem változik a játékidő alatt, csak előreviszi a cselekményt, ő maga kortalan: a kaland esszenciájává válik. Ami a műfaji térképet illeti, Tintin rengeteg zsáner felé mozdult el a 23 és fél (az utolsó példányt a szerző halála után fejezték be) képregényben, legyen az krimi, kosztümös kaland, vagy épp sci-fi. Ezek a műfajok Spielbergtől sem állnak távol, ezért úgy választott ki három képregényt (Az aranyollós rák, Az Unikornis titka és Vörös Rackham kincse) az életműből, hogy a sci-fin kívül csaknem mindenből kapjon egy nagy adagot a publikum. Helyenként komplett akciószekvenciákat vett át, alapvetően azonban a három füzet elemeit variálja okosan. Néhol több suspense-t épít be, kikacsint saját filmjeire (Az utolsó kereszteslovag motoros jelenete, Cápa-intertext), vagy csak hangulatukat idézi meg (a főcím a Kapj el, ha tudsz!-t, a kalózcsata a Hookot hozza be). A végső párbajt okosan teszi modern környezetbe, beékel egy vicces, de a cselekményt egyáltalán nem építő geget a tengerészek hálójában, Chaplint citálja a kijózanodás után barátját fel nem ismerő matrózzal, az akciót pedig fokozza: a vágás nélküli maratoni üldözésjelenet még animációs terepen is bravúros mutatvány. Ezt leszámítva azonban teljesen hű az alapanyaghoz, úgy a képek, mint a dialógusok és rövid frappáns beszólások terén.

Már az első jelenetben sor kerül a hommage-ra: Tintint szembesítik kétdimenziós énjével (ahogy a szintén belga tollból származó Hupikék törpikék mozifilmben is volt egy hasonló konfrontáló jelenet). A film igazi főszereplője azonban nem is Tintin, hanem az alkoholista Haddock kapitány, aki komolyabb jellemfejlődésen megy keresztül, ketten klasszikus furcsa párt alkotnak, ami megannyi humoros szituáció alapjává válik. A látvány – mondani sem kell – lenyűgöző, az animációs film ismét egy komoly mérföldkőhöz ért, és bár a Spielberg-univerzum nem lett gazdagabb, a rendező inkább csak kedvenc elemeit variálta, azért biztos élvezte a játékot az új technikai eljárással, mi pedig egész jól szórakozunk a végeredményen.

TIN TIN KALANDJAI (The Adventures of Tin Tin) – amerikai, 2011. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: Steven Moffat, Edgar Wright és Joe Cornish. Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Gyártó: Amblin Entertainment / WingNut Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10892