KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kubrick menet

Kolozsi László

Colour Me Kubrick – amerikai, 2007. Rendezte: Brian W. Cook. Írta: Anthony Frewin. Kép: Howard Atherton. Zene: Bryan Adams. Szereplők: John Malkovich (Conway), Jim Davidson (Pratt), Richard E. Grant (Jasper), Luke Mably (Rupert). Gyártó: Colour Me K Productions / First Choice Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 86 perc.

 

Bármilyen film, ha benne van John Malkovich: jöhet. Gondoltam eddig. Hiszen Malkovich képlékeny figurájából szinte már mindent gyúrtak, még John Malkovichot is. Charlie Kaufmann és tettestársa, Spike Jonze csúnyán elbánt a neves színésszel. Úgy tűnt, ennél vadabb szerepre, mint saját maga, illetve saját képzelete, már nem lehet megkérni; hogy megvolt Malkovich pályafutásának legbizarrabb szerepe. Stanley Kubrick egykori alkotótársai túl akartak tenni Kaufmannékon. Malkovich Kubrick rendezőasszisztensének (Brian W. Cooknak) és titkárának (Anthony Frewinnek) filmjében Stanley Kubrick mezét ölti fel: pontosabban egy Kubrick-imitátor hihetetlen tarka, csiricsáré holmijait.

A Kubrick-menet hőse a Tágra zárt szemek rendezőjének adja ki magát: hogy így szedjen össze alkalmi partnereket, vacsorameghívást, egy kis pénzt, koncertjegyet. A jóhiszemű filmrajongó fiúk – többségük legfeljebb ha egy Kubrick-filmet látott – bedőlnek a necc-harisnyás, kihúzott szemű bájgúnárnak, és még azt is elhiszik, hogy azért él (hírhedt rendező létére) egy koszfészekben, mert nem szereti a flancot; nem akarja, hogy felismerjék a rajongók. A Malkovich megformálta Kubrick-imitátor nem olyan nagyformátumú csaló, mint a szintén más szerepében tetszelgő Tom Ripley, és a róla szóló mű sem olyan nagyszabású, mint egy Patricia Highsmith-történet.  Az alkotók – akik nagy valószínűséggel tisztelték, ámde nem szerették Kubrickot – nem tudtak mit kezdeni az ötletükkel, az író, Anthony Frewin nem írta meg, csak a film első felvonását: az egymásra dobált epizódok alól nem tud kibújni még a nagyszerű Malkovich sem. Együttérzést vagy érzelmeket nem sikerül kicsalni a nézőkből, mosolyt is legfeljebb csak azokból, akik jól ismerik Kubrick filmjeit, és észreveszik a cégérekre, plakátokra, buszokra tűzött Kubrick-idézeteket. A második menetben John Malkovich sajnos alul marad.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9025