KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Régi óra lassan jár

Veress József

 

…idézi az egykori slágert Schéry András svájci filmpanorámájának elegánsan ironikus címe. Mindez természetesen könyörtelen minősítés is. A cikkből az derül ki, hogy a szerzőnek enyhén szólva nem nyerte meg tetszését a bemutató-sorozat. „A jól tejelő svájci tehén bizony lelki beteg” – állapítja meg kedvetlenül a kritikus, aztán elveri a port a műveken is, melyek a filmhét alkalmából kerültek a közönség elé

Ízlések és pofonok – mint köztudomású – különböznek. Ne sírjuk vissza azt az időt, amikor a bírálatok azonos hangnemben íródtak, s kötelező volt egységesen szeretni vagy gyűlölni (a filmeket is). Nem perújrafelvételt kérek tehát svájci film-ügyben, csak – „hallgattassák meg a másik fél is”-alapon – botcsinálta védő szeretnék lenni.

Az a véleményem, hogy a maroknyi ország filmművészete (mindegy, hogy részben idegen tollakkal ékeskedve) nagyot lépett előre. Bár a mostani kínálatból a középszerűséget nem sikerült száműzni, a leltár egészében véve gazdag. A „svájci új hullám” jelentős értékeket adott a világnak.

Schéry osztályzatain nem vitatkozom, ám a Kis kiruccanásokról írt, szerintem bántóan igazságtalan mondatait megkérdőjelezem. Yves Yersin műve – csap le a bárd a recenzióban – „nem több a bogaras moziöregek szívmelengető, humortalan-érzelmes mozi-közhelyénél, pepecselő aprólékossággal konfekcionálva”. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy részletesen kifejtsem ellenérveimet (különben Schéry sem vesztegetett sok sort a filmre), ezért csupán a téziseket írom ide. A Kis kiruccanások – nem félek a szótól – már-már remekmű. Pipe, az idős parasztcseléd és a gazdaság története – a múlt és a jelen állandó konfrontációja – megragadó jelenetekben bomlik ki előttünk. Az öregember „kitörésének” rajza mesteri (lélektanilag is alapos). Meleg humanizmus és üde humor hatja át a jeleneteket. Robert Alazraki operatőri munkája elsőrangú. Michel Robin – Pipe megszemélyesítője – élményszerű alakítást nyújt. Igaz, a „leíró” részek helyenként terjengősek, Yersin használhatná bátrabban az ollót, a Kis kiruccanások azonban így is kimagasló teljesítmény. Rászolgált – ezt csak mellékesen említem, bár nem lényegtelen – a nemzetközi fogadtatás szuperlatívuszaira.

Ami pedig a metaforát, akarom mondani a ketyegő szerkezetet illeti: inkább legyen régi és lassú, de pontos. Magam nem nagyon kedvelem a siető, késő, az időt összevissza mutató s ezért megbízhatatlan órákat.

 

Veress József


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7678