KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fortunata

Pethő Réka

Fortunata – olasz, 2017. Rendezte: Sergio Castellito. Írta: Margaret Mazzantini. Kép: Gian Filippo Corticelli. Zene: Arturo Annecchino. Szereplők: Jasmine Trinca (Fortunata), Stefano Accorsi (Patrizio), Alessandro Borghi (Chicano), Edoardo Pesce (Franco). Gyártó: HT Film / Indigo Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 103 perc.

 

Ha izgalmas alkotópárost keresünk Olaszországból, mindenképp érdemes megismerkedni Sergio Castellito és Margaret Mazzantini közös munkáival. Castellito már tekintélyes színészi múlttal rendelkezett, amikor a rendezés felé fordult, írótársa a regényeket és önálló forgatókönyveket egyaránt jegyző Mazzantini – a magánéletben egyébként házasok. Eddig hat közös filmjük született, ebből három Mazzantini regényeinek adaptációja (a Ne mozdulj! és az Újjászületés magyarul is megjelent), három eredetileg filmre íródott (köztük az idei Fortunatával). A páros filmjei mind egy-egy életutat tárnak elénk, ahol az alkotók azt próbálják megfejteni, milyen érzelmi változásokon mennek keresztül hőseik a megrázó események hatására: míg maguk a történetek és a társadalmi közegek különböznek egymástól, az a mód, ahogy a szerzőpáros apró darabokra szedi az bemutatott érzéseket, közös. Akad az életműben orvos apuka, aki súlyos balesetet szenvedett 15 éves lánya műtétje alatt gondol vissza a szerelmére (Ne menj el!), egy olasz nő, aki férjével belecsöppen a délszláv háborúba, miközben mindent megtesznek, hogy gyerekük lehessen (az Újjászületésből készült Venuto al mondo), vagy egy elvált házaspár, akik még mindig szerelmesek, de nem tudják, hogy van-e még visszaút egymáshoz (Páros megváltás).

A Fortunata egy válás közepén lévő fodrásznő története, aki egyedül próbál problémás kislányával boldogulni, terhelt múlttal a háta mögött, nehéz körülményekkel a jelenben, egy saját szalontól várt önálló jövő reményében. Castellito és Mazzantini filmjei minden esetben lezáratlanok, történeteik nem a megnyugtató végpontról, hanem a jelenhez vezető eseményekről szólnak: ez a Fortunata esetében fokozottan igaz. Az önálló forgatókönyv azonban nem elég részletgazdag, az anya alakja a regények árnyalt hőseihez képest inkább csak vázlat. A film végére csak még több kérdésünk lesz a szimbolikus nevű főhősnő jövőjével kapcsolatban, ám arról megbizonyosodhatunk, hogy mennyi lelkierőre van szükség az embert fogva tartó béklyók lerázásához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13515