KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/szeptember
MAGYAR FIATALOK
• Bilsiczky Balázs: Ördögi színjáték Beszélgetés Bodzsár Márkkal
A GIALLO KEZDETEI
• Hegedüs Márk Sebestyén: Krimi és giallo A német kapcsolat
• Varga Zoltán: Rokonszenves hüllők Sergio Martino giallói
• Nagy V. Gergő: Periszkóp a nappaliban Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött
CHILE '73
• Lénárt András: A rend tébolya Chile ’73
FILMISKOLA
• Huber Zoltán: Betűhangolás Szinkron vagy felirat?
• Nevelős Zoltán: Magyar hangja Szinkronkészítők régen és most
CINEFEST
• Takács Ferenc: A város szerelmese Trauner Sándor (1906-1993)
• Csiger Ádám: Nincs olyan, hogy fesztiválfilm Beszélgetés Bíró Tiborral
MOZIPEST
• Sipos Júlia: A városi ember művészete Beszélgetés Dévényi Tamással
MAGYAR FIATALOK
• Kránicz Bence: Passzív ellenállás Nemzedéki közérzetfilmek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Krízisek és újrakezdések Szemrevaló/Sehenswert
• Barkóczi Janka: Minden egész Karlovy Vary
FILM ÉS IRODALOM
• Gelencsér Gábor: Drámai keretek Cézárnak meg kell halnia; Molière két keréken
• Ádám Péter: Mauriac „fekete angyala” Tékozló szív
• Bocsor Péter: Mit tudott Maisie? Henry James: Maisie tudja
• Varró Attila: Tágra nyílt szemek Mcgehee-Siegel: Maisie tudja
KÖNYV
• Zalán Vince: Hazatérőben Ember a havason. Szőts István 100
TELEVÍZÓ
• Szabó Dénes: Kossuthkifli Beszélgetés Rudolf Péterrel
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR FIATALOK
• Hirsch Tibor: Kontroll alatt Kádár-kori fiatalok

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torta

Huber Zoltán

Cake – amerikai, 2015. Rendezte: Daniel Barnz. Írta: Patrick Tobin. Kép: Rachel Morrison. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jennifer Aniston (Claire), Anna Kendrick (Nina), Britt Robertson (Becky), Sam Worthington (Roy). Gyártó: Cinelou Films / Echo Films. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 92 perc.

A súlyos fizikai és lelki fájdalommal járó gyászmunka a kortárs indie-drámák egyre közhelygyanúsabb alaptémája és az aranyozott elismerésekre ácsingózó színészek kedvelt vadászterülete. Szörnyű balesete után a gazdag fehér ügyvédnő képtelen továbblépni, a külvilágot erős gyógyszerekkel és kitartó embergyűlölettel tartja távol magától. A trauma fájdalmas nyomokat hagy a testén és hősnőnk az öngyilkosságot fontolgatja. Szerencsére akadnak néhányan, akik nem mondanak le róla, a múlttal való szembenézés így végül nem marad el. A banális alaphelyzetet a Torta alkotóinak nem sikerült elmélyíteni.

A kulcsfontosságú információk visszatartása nem sokat segít, az első perctől minden sejthető. A kötelező fordulatok és mellékszereplők menetrendszerűen érkeznek, a lojális mexikói házvezetőnőtől az elmosódott álomszekvenciákig valamennyi vonatkozó elbeszélői klisét és audiovizuális megoldást kipipálhatunk. Frissítő eredetiséget egyedül a főszereplő szarkasztikus humora és szalonképtelen viselkedése képviselnek. Aniston csodálatosan egyensúlyozik a tragédia és a komikum határán, az egyszerre esendő és irritáló nő kezd érdekessé válni. Ám a karakterben lappangó potenciálok ellenére a film nem képes túlmutatni az igényes kiállású, futószalagon érkező könnyfacsarók színvonalán. Az üdítő tónusváltások rendre hervasztó biztonsági játékba fulladnak. Aniston és kollégái tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek, és a laposabb figurákba is életet lehelnek. A Jóbarátok egykori sztárja könnyedén bújik ki a szorongató romkom-skatulyából, de imponáló alakítása önmagában még kevés a várva várt díjesőhöz. Kellő érzelmi töltet és feszültség híján a színészek sokszor légüres térbe kerülnek. Néhol egyenesen úgy érezhetjük, jeleneteknek álcázott szituációs gyakorlatokkal van dolgunk. De legalább Aniston bebizonyította, hogy egy tehetségesebb alkotó kezei között figyelemreméltó dolgokra is képes lehetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12348