KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Czirják Pál: A Tiszánál A Tutajosok jubileuma
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Vox animae Kecskemét - KAFF
• Zalán Vince: Hány deka halhatatlanság? Macskássy Gyula-album
• Varga Zoltán: Zeusz, az animátor Ray Harryhausen mozimágiája
SZERZŐI SOROZATOK
• Baski Sándor: Variációk önkizsákmányolásra Szerzői filmes sorozatok
• Ruprech Dániel: Szeretetéhség, boldogságfogyókúra Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia
• Kránicz Bence: Elhull, eliramlik Richard Linklater trilógiája
JAPÁN ZSÁNER
• Csiger Ádám: A túlélés művészete Nindzsafilmek – 2. rész
• Sepsi László: A gyermek odabent Amerikai kaiju
SZOVJET UTÓPIA
• Csóka Máté Oresztész: A csillag kialszik A szovjet sci-fi jövőképe
• Schubert Gusztáv: Mi volt holnap? Szovjet utópiák
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Kiskorúsított hőseink Magyar gyerekfilmek
SZOVJET UTÓPIA
• T. Szepesy Jenő: Halálzóna Andrej Iszkanov
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Lépcsőházfüggő vagyok” Beszélgetés Gárdos Péterrel
• Sipos Júlia: On the Spot – Budapest Beszélgetés S. Takács Andrással
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szembesítések Wiesbaden: Go East
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A túlélés szabályai Max Brooks: World War Z – A zombi világháború története
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Nincs gáz Nicolas Winding Refn: Csak Isten bocsáthat meg
• Barkóczi Janka: Szex, hazugság, Liberace Túl a csillogáson
• Margitházi Beja: Doku-játék Groó Diana: Regina
• Margitházi Beja: Doku-játék Groó Diana: Regina
• Huber Zoltán: Mai magyar létkérdés Menjek/Maradjak
DVD
• Czirják Pál: A kis Valentinó
• Varga Zoltán: A texasi láncfűrészes: Az örökség
• Czirják Pál: III. Richárd
• Soós Tamás: A vasöklű férfi
• Kaplan György: Bosszútól fűtve
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A láthatatlan író Gárdonyi 150

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Almanya, a török paradicsom

Kolozsi László

Almanya – Wilkommen in Deutschland – német, 2011. Rendezte és írta. Yasemin Sandereli. Kép: Moritz Kaethner. Zene: Gerd Baumann. Szereplők: Rafael Koussouris (Cenk), Vedat Erincin (Hüseyin), Lilay Huser (Fatma), Aylin Tezel (Canan), Gyártó: Roxy Film / Infa Film / Concorde Filmverleih. Forgalmazó: CineReal. Feliratos. 97 perc.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az Almanya (törökül így mondják Németországot) című filmet a német kormány rendelte, és megrendeléskor az a cél vezérelte, hogy az identitásukat vesztett másodgenerációs törököknek készítessen egy olyan alkotást, mely kisebbrendűségi komplexusukat igyekszik csillapítani. És az sem kizárt, hogy a Németországban élő törököket kívánta a bennszülöttekkel megkedveltetni meséjével, amelyben az 1964-ben az új hazájának Németországot választó nagyapa egy kis házat vesz Anatóliában, majd odacsábítja az őszi szünetre az egész családot.. A propaganda gyanúját mindenesetre nehéz lemosni egy olyan filmről, melynek már első szekvenciájában a narrátor hölgy arról értekezik: a vendégmunkásokat direkt és kifejezetten a nyugat-németek toborozták, mivel égető szüksége volt rájuk ennek a dinamikusan fejlődő gazdaságnak. És a szegregált iskolában a kis török fiú szomorúsága oly megejtő – mikor az ősei földjéről kérdezőnek nem tud méltó választ adni – hogy nincs német szív, ami ne lágyulna el arckifejezését látván.

Az olyan családi road movie-kat, mint a Család kicsi kincse, és érzelmes drámákat, mint a Mindenki jól van, egyesítő, szívmelengető német darabból az is kiderül, mit és kiért volt nehéz megszoknia a török emigránsoknak: a tacskót óriáspatkánynak lehetett nézni, a takarítónőt a neglizsében a vallási parancsolatok ellen vétő kísértőnek, a feszületet félelmetesnek. A megszokott dramaturgiai rugókra járó mű – a hosszú út mindenkit megbékít, kit a sorsával, kit új hazájával, kit a testvérével, és van egy ártatlan áldozat is – kevés szóval összefoglalva: aranyos és kedves. Senkit nem sért. És az előírt kettős célt is beteljesíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10903