KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Apáról fiúra

Nevelős Zoltán

Az új Indy-film nem pusztán egy újabb Jones-kaland, a megváltozott kulturális közeg a mítoszt is bővíti.

 

Hatvanéves korában az ember természetes igénye az összegzés, és ez alkotói pályákra is érvényes. Ahogy az utóbbi másfél évben Sylvester Stallone is visszatért két legendás szerepéhez, hogy epilógust biggyesszen két, húsz éve elhagyott sorozatához, az interjúk tanúsága szerint a negyedik Indiana Jones-film ötlete is a sztártól, Harrison Fordtól származik. Ám míg a szinte egyszemélyes Stallone-művek (színész, író, rendező egyszemélyben) csupán szimpatikus, eleikhez hű, de önmagukban kevéssé emlékezetes produkciók lettek, Indynek Ford mellett van még két nehézsúlyú filmcézár szülőatyja is, akiket nem lehet kihagyni a számításból. Igaz, George Lucas új Star Wars-trilógiájával – sok rajongójának csalódást okozva – nem tudta megismételni a régi varázslatot, Steven Spielberg pedig újabban komoly és komolykodó műveivel messze távolodott egykori játékos énjétől.

A negyedik Indiana Jones-film tervéről az évtized eleje óta lehetett olvasni, írók sora – M. Night Shyamalan, Tom Stoppard, Frank Darabont – kapott felkérést, illetve dolgozott a forgatókönyvön, mielőtt David Koepp (a Titkos ablak és a Hetedik érzék rendezője, valamint Spielberg több filmjének írója) kezében véglegesült volna a cselekmény. A nehéz szülés után számíthattunk volna csalódásra, de szerencsére A kristálykoponya királysága hozta a régi formát, sőt egy lépéssel meg is toldotta.

Az alkotók kezdettől hangoztatták, hogy nem fogják eltagadni az időközben nagypapa korba jutott Harrison Ford éveit, és a forgatások közt eltelt időnek megfelelően a cselekményt az ötvenes évekbe helyezik. Az új korszak új feltételeket hozott magával, új ellenségeket, új technikai és kulturális környezetet, ami mind szervesen beépült a filmbe. 1957-ben a náci birodalom már a múlté, a hidegháborúval új gonoszok tűntek fel, a szovjetek – élükön Cate Blanchett parafenomén komisszárnőjével –, akik ráadásul – a kommunistaellenes paranoia netovábbjaként – amerikai katonáknak álcázva törnek be az Egyesült Államok legféltettebb titkait őrző objektumba, mindjárt a film bevezető jelenetében.

A megváltozott kulturális közeget illusztrálandó, a rock and roll, a gyors autók és a fiatalság kultusza egyenesen az első másodpercekben robban a képbe, hogy aztán a film első harmadában felvonuljanak még a korszak olyan baljós jellegzetességei, mint az atomkísérletek – Indy véletlenül egynek a kellős közepébe csöppen –, a hírhedt hárombetűs intézmények (FBI, CIA, KGB); a Ray Winstone által alakított barát/ellenség alakjában pedig az ötvenes évtizedben felvirágzó kémfikció kettősügynök-témája is beépül a cselekménybe. Indy váratlanul fellelt fia, Mutt (Shia LaBeouf) a korabeli ifjúság egész kelléktárával érkezik, motorkerékpártól a minduntalan előrántott fésűig, de a film leggyakrabban kritizált aspektusa, az UFO-téma is a korszak popkulturájából meríttetett.

E kulturális utalások tekintetében A kristálykoponya királysága feltétlenül újdonságot hozott, nagyban gazdagítva az Indiana Jones-filmek világát, azzal együtt, hogy ismét időtlen rejtélyek, a talán sosem létezett Eldorádó és a létező, de ismeretlen eredetű kristálykoponyák körüli titkok feltárása képezi a hajsza célját.

Az új film nem pusztán egy újabb kalandot jelent, de éppen annyival bővíti az Indy-mítoszt, mint tette Az utolsó kereszteslovag: míg abban a régész előéletét ismerhettük meg, és apja is kulcsszerepet kapott a történetben, úgy itt a jövő elevenedik meg, jelentős szerepet adva Indy fiának. Ha folytatásként nézzük, A kristálykoponya királysága az első filmhez, Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz kapcsolódik Marion Ravenwood (Karen Allen), a kalandor egyetlen komoly partnernője személyén keresztül; viharos románcuk itt jut el a beteljesedésig. A végzet temploma kihagyásával (ami a jórészt egyhelyszínű cselekményével és az egyetemen játszódó jelenetek mellőzésével is kilóg a sorból) így az első, a harmadik és a negyedik film alkot kerek trilógiát, ebből a szempontból pedig A kristálykoponya királysága egyedülálló a megkésett folytatások között.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9417