KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzvonalban

Nóvé Béla

 

A világ egy sarka egyszer-csak lángra lobban, polgárháború támad Csádban, Thaiföldön, vagy éppen Nicaraguában. A forradalmárok robbanó teniszlabdákat hajigálnak, a katonák páncélkocsikból replikáznak vissza. Helikopterszörnyek perzselik a vadont, bombázzák a nyomornegyedeket. Menekül ember, állat. Százezrek pusztulnak, milliók válnak hajléktalanná...

Mindez szomorúan ismerős a napi hírek követőinek. De vajon mit tesz egy amerikai, aki történetesen a helyszínen van? Hivatása – és persze lelkiismerete – válogatja. Ha zsoldos, hidegvérrel vadássza a „bennszülötteket”, ha ügynök, a bukásra ítélt diktátor evakuálását biztosítja. És ha foglalkozása – netán – riporter? Nos, ez esetben Nippon gépével lövöldöz vissza a martalócokra, ha pedig nő az illető, véres és megrendítő impresszióit mondja kazettára a fegyverek vad lármája közben...

Filmünk félfikciós példázata – mely a Somoza-diktatúra végnapjairól szól – azt sugallja, hogy a „tűzvonalban” a humánus haditudósítóknak van a legnehezebb dolguk, hisz az otthoni koktél partikról a „molotovok” halálbárjába csöppenve továbbra sem lehetnek absztinensek: fenékig kell ürítsék a testi-lelki szenvedések keserű poharát. A Time-magazin helyszíni stábjának, Alexnek, Husselnek és Clairnek ráadásul háromszoros csapdán kell átvágnia magát. Nem elég, hogy ádáz politikai ellentétek s a gépfegyverek zárótüzébe kerültek, ezenközben még egy szerelmi háromszöget is meg kell próbálniuk békében-barátságban valami egyszerűbb alakzattá rendezni. Ez utóbbin a „Guardia” brutális járőrei segítenek: megölik Alexet – s így Clairt és Russelt barátjuk elvesztése, a közösen átvészelt gyötrelmek katarzisa végül is egymás karjába, s a forradalom oldalára sodorja.

Az izgalmas, sokkoló erejű filmdráma politikai üzenetét azonban nem annyira a tétova meggyőződésű idegenek, mint inkább az a managuai lány fogalmazza meg, ki hotelportásból lett szandinista gerillává: „Ez itt Észak és Dél háborúja! A világ kelet-nyugati felosztása mára idejét múlta!”

A mozinéző hazajövet szorongón veszi elő a térképet, hogy a délkörök mentén némiképp eligazodjék... Igen, igen, bolygónkat egy kissé túlméretezték. Ahhoz, hogy az egy és osztatlan szabadság mindenüvé szétáradjon rajta, úgy tűnik, még sokáig szükség lesz valamifajta „tagolásra”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5743