KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/július
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: „Tán őszi fáknak hulló levelére?...” Gémes József (1939 – 2013)
JAPÁN ZSÁNER
• Varró Attila: Tokiói történetek Ozu zsánerfilmjei
• Vágvölgyi B. András: Zen mesterem meghalt Donald Richie (1924-2013)
• Csiger Ádám: A háború művészete Nindzsafilmek – 1. rész
HOLLYWOODI FANTÁZIA
• Huber Zoltán: Ismét izgalmas Új amerikai SF-filmek
• Varró Attila: Nehéz Istenné lenni Az Acélember
• Szabó Ádám: Sötét megváltók Képregényhősök válságban
• Andorka György: Illúzió az illúzióban Bűvészfilmek
ALPINISTA KAMERA
• Baski Sándor: Mert ott van Hegymászó-filmek
KECHICHE
• Gyenge Zsolt: Pünkösdi pálmaág Abdellatif Kechiche
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Egymásra néztek Galgóczi és Galambos
LENGYEL FILM
• Pályi András: A hőskorszak vége Lengyel Filmtavasz
• Veress József: A másik múzsa Wajda ecsetje és ceruzája
MOZIPEST
• Ardai Zoltán: Hosszú a búcsú Krúdy Budapestje
• Sipos Júlia: A Perzsa séta effektus Beszélgetés Pásztor Erika Katalinával
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Tisztelet a fiataloknak Linz
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: The Walking Dead Szemben a többséggel
• Kolozsi László: Magassági ámor Szabadság – Különjárat
KRITIKA
• Nagy V. Gergő: A kerítésen túl Lágy eső
• Barotányi Zoltán: Nyilván tartottak tőlünk A tartótiszt
DVD
• Benke Attila: A hét szamuráj – Vágatlan változat
• Kaplan György: Fejlövés
• Sepsi László: LEGO Batman: A film
FILMZENE
• Hubai Gergely: Milliót érő hangjegyek A James Bond téma
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Egri csillagok
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A nyitott zárt kör Jacques Rancière: Utóidő

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pezsgő és macaron

Baski Sándor

Place publique – francia, 2018. Rendezte: Agnès Jaoui. Írta: Jean-Pierre Bacri. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Agnès Jaoui (Hélène), Jean-Pierre Bacri (Castro), Léa Drucker (Nathalie), Kevin Azais (Manu), Héléna Noguerra (Vanessa). Gyártó: SBS Films / Le Pacte. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.

 

Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri évtizedek óta dolgoznak együtt, nemcsak színészekként, de forgatókönyvíró-párosként is. Alkotói kollaborációjukban a 2000-ben bemutatott Ízlés dolgával nyílt új fejezet, az írás mellett Jaoui ekkor már a rendezést is vállalta, és ez a felállás azóta is megmaradt. Öt közös filmjük mindegyike elhelyezhető a midcult drámák és az értelmiségi vígjátékok határmezsgyéjén, és a témáik is állandóak – a társadalmi-kulturális különbségek lebonthatóságának kérdése (Ízlés dolga), kapuzárási pánikban szenvedő, öntelt művészek (Mint egy angyal), problémás családi háttér (Au bout du conte), hűtlenség, megcsalás (Beszélj az esőről).

Az egyetlen nap leforgása alatt játszódó Pezsgő és macaronegy feledhetetlen kerti parti tételesen felmondja a páros összes kedvenc motívumát. A Párizs melletti villában összegyűlő celebtársaság középpontjában ismét egy öregedéstől és eljelentéktelenedéstől rettegő, egoista férfi áll (Bacri), aki megkeseríti exfelesége (Jaoui), és az írói ambíciókat dédelgető lánya életét is. A partiban részt vesznek az új idők új YouTube-sztárjai is, akik már teljesen más nyelvet beszélnek, de a fővárosi vircsaftot idegenkedve figyelő vidéki szomszédok is tiszteletüket teszik. A társasági vígjátékok hagyományainak megfelelően a tucatnyi szereplő mindegyike fókuszba kerül egy-egy pillanatra, a sztárok jelenlététől megrészegült pincérnőtől kezdve a fiatal szeretőn át a fontoskodó producerig.

A Pezsgő és macaron személyessége vitathatatlan (a válás témájának beemelésével a 25 éven át a magánéletben is egy párt alkotó Jaoui és Bacri a saját kapcsolatukra is reflektálnak), ahogy a közhelyessége is. Karakterdrámának túl felszínes, vígjátéknak nem elég bátor, annyira pedig sem a főszereplők, sem a mellékalakok nem érdekesek, hogy megérje másfél órát eltölteni a társaságukban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14068