KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Da Vinci-kód

Vörös Adél

The Da Vinci Code – amerikai, 2006. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből Akiva Goldsman. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon), Audrey Tautou (Sophie), Ian McKellen (Sir Teabing), Alfred Molina (Aringarosa), Jean Reno (Bezu), Jürgen Prochnow (Vernet). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 146 perc.

 

Dan Brown bestsellerében Langdon, a szimbólumkutató-professzor és bájos menekülőpartnere, Sophie, a kódfeltörő megszállottan hajkurásznak egy rejtélyt keresztül-kasul Párizson, sőt, Európán, a náluk csak még megszállottabb egyházi és egyházközeli figurák árnyékától kísérve. Klasszikus ponyvasztori, mindene megvan: rejtvényfejtés, bujkálás-üldözés, nyomozás, többszörösen összetett tagmondatok és felesleges szóvirágok hiánya: szinte kész forgatókönyv. Külön izgalmassá pedig kultúrtörténeti érdekességei, két évezredes mítoszt döngető, közbeszédet provokáló állításai tették. Vagyis igazi filmalapanyag, gondolhatnánk.

Ron Howard az Egy csodálatos elme referenciájával nem is lenne rossz választás. A film se rossz. De nem is olyan jó, mint lehetne. A regénynek ugyanis a gerincét valóban a filmben is látványosan-atmoszférikusan ábrázolt, váltakozó helyszíneken zajló történések és a köztük megejtett izgalmas futkározások adják – de nem a velejét. A velejét azok a, LeonardoMária Magdolna-tengely mentén elrejtett talányok adják, amelyekből meglepő történelmi teória állhat össze – a regény és a krimi mint fikciós műfajok szempontjából ennek hitelessége gyakorlatilag lényegtelen. A Magdolna-mítosz és a Szent Grál körüli titok ügyesen manipulatív, folyamatos leleplezése „eteti meg” velünk a könyvet, lendíti el kissé a közhelykrimitől – és lendíti előre a filmet is. A probléma nem adaptációs, hiszen nem egy nagy regényhez kellett felérni – csupán egy regényesített irodalmi forgatókönyvet filmre vinni. Azonban vagy a bátorsága hagyta el alkotót, vagy a képzelete: nem erős műfaji mozi – üldözős ponyvafilm készült.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8637