KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/június
BRIT BRIGANTIK
• Kovács Marcell: Véres hétköznapok Ben Wheatley
• Varró Attila: A világ tetején Brit bűnfilmek
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: „A múltat kell megoldani” Kortárs történelmi filmek
• Schubert Gusztáv: Kísértet-história Kapa, Pepe és a történelem
• Huber Zoltán: Teambuilding a diktatúrában Magyar kult: Állami Áruház
• Kovács Kata: Látszik valami az arcán Beszélgetés Nagy Dénessel
• Bilsiczky Balázs: Spontán égés Beszélgetés Császi Ádámmal
INDIE AMERIKA
• Pernecker Dávid: Hö-hö-hö Mike Judge
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Orosdy Dániel: Sztárok és függetlenek Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők
• Horváth Eszter: Társas magány Indie Titanic
• Géczi Zoltán: Az Irgalmatlan Nővérek ultimátuma Beszélgetés Jen és Sylvia Soskával
• Sepsi László: Csak videóra Hatvani Balázs: Gingerclown 3D
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varga Dénes: Mindhalálig jazz Fitzgerald és Hollywood
BRIT BRIGANTIK
• Csiger Ádám: Milliók mozija Danny Boyle
FRANCIS SCOTT FITZGERALD
• Varró Attila: Előre a Múltba A nagy Gatsby
FILMISKOLA
• Geréb Anna: Balettbábszínházfilm Alekszandr Sirjajev, az ősfilmes
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: „Össze tudjuk rakni Budapestből a világot” Koltai Lajos Budapestje
FILM / REGÉNY
• Hegyi Zoltán: Újraolvasó Boris Vian: Tajtékos napok
• Horváth Eszter: Sandacsacsa és Szívtépő Michel Gondry: Tajtékos napok
KRITIKA
• Sepsi László: A legenda magányossága A nagymester
• Gelencsér Gábor: Pinceforradalom Én és te
• Barotányi Zoltán: A selejt bosszúja Elment az öszöd
BRIT BRIGANTIK
• Roboz Gábor: Antihipnózis Danny Boyle: Transz
• Kránicz Bence: Ölésre ítélve Hasfelmetsző Jack a moziban

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sorsügynökség

Sepsi László

The Adjustment Bureau­ – amerikai, 2010. Rendezte: George Nolfi. Írta: Philip K. Dick története nyomán George Nolfi. Kép: John Toll. Zene: James Horner. Szereplők: Matt Damon (David Norris), Emily Blunt (Elise), Shohreh Aghdashloo (Mrs. Norris), Terence Stamp (Thompson). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 104 perc.

Az eleddig forgatókönyvíróként tevékenykedő George Nolfi rendezői debütálása nem csupán saját korábbi munkáinak, de az utóbbi évek Philip K. Dick-adaptációinak fényében is meglepetésfilm. A Bourne-ultimátum ésA testőr szkriptjei éppúgy pergő hajszathrillert ígértek, miképp A felejtés bére és a Next akciófilm-torzói, ellenben a magyarul Helyreigazító csoport címmel megjelent novella moziverziója a papírforma helyett új receptet követ. Dick történeteinek ellipsziseit általában a sci-fi thriller motívumkészletéből csent sablonokkal töltik fel a készítők, így kerekedhetett az Emlékmásból a nyolcvanas évek emblematikus disztópiája és az Imposztorból szárazjég-gőzös utánérzéshalmaz – Nolfi ellenben a paranoia sci-fi eszköztárát mindvégig alárendeli a románc műfajának.

A Sorsügynökség egyetlen kapcsolódási pontját az alapanyaggal a világ mesterséges voltára ráébredő főhős jelenti, ám míg a kurta írás esetében éppen arra kerül a hangsúly, hogy a szürke hivatalnok és kellemetlen felesége csupán porszemek egy hatalmas gépezetben, Nolfi hősei már minden tettükkel saját jelentősségüket erősítik. Az egyszerű irodista így alakul feltörekvő politikussá, akit a címbéli szervezet mindenáron megpróbál távol tartani újsütetű szívszerelmétől: az éveken keresztül húzódó küzdelem magával a keménykalapos ügynökök képében megjelenő Sorssal alapvetően nem állna távol Dick univerzumától sem, ám ebben a formában csak bizarr kísérlet a hetvenes évek paranoiafilmjeinek és napjaink romkomjainak összeházasítására, melyben az olcsó végkifejlet mellett az eredeti szerző neve jelenti a legnagyobb meglepetést. Eképp a Sorsügynökség sci-fi elemekkel megbolondított, New York-i románcként kiválóan funkcionál, de Dick novellájának hagyatékát továbbra is a Dark City ápolja a leghűségesebben – függetlenül attól, hogy kinek a neve szerepel a kreditlistán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10601