KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/május
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Hirsch Tibor: Nem vénnek való filmek Szürkületi zóna
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Permanens vizuális forradalmár Grunwalsky 70
• Kelecsényi László: „Soha nem lesz belőlem operatőr” Beszélgetés Szécsényi Ferenccel
ASSAYAS
• Báron György: Az eltűnt lázadás nyomában Egy magyar Párizsban: Olivier Assayas
BOLLYWOOD
• Vajdovich Györgyi: Ahol a szuperhős is táncra perdül Bollywood műfajkeverék
• Tóth Luca: Bollywood Bollywoodról Om Shanti Om
ÖRDÖGŰZŐK
• Varga Dénes: Mindenkiben ott bujkál Az ördögűző utóélete
• Schubert Gusztáv: A gonosz álarcában Ördögűzés: Loudun és Salem
TITANIC
• Baski Sándor: Kikötött Titanic Filmfesztivál
• Huber Zoltán: A múlt árnyai Csehek a Titanicon
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Baski Sándor: Nem vénember Hollywood és az idősek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Periferikus éleslátás Graz
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: Nappal Muskátli, éjjel Szép Ilonka András Ferenc Budapestje
• Varró Attila: Főtaxi-sofőr Dögkeselyű
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Kedves ellenségem Stephenie Meyer: A burok
• Szabó Noémi: Széplelkű paraziták Andrew Niccol: A burok
KRITIKA
• Huber Zoltán: Első fecskék Feledés
DVD
• Varga Zoltán: Rontó Ralph
• Pápai Zsolt: Rozsda és csont
• Bata Norbert: Magyar animációs sorozatok
• Nagy V. Gergő: Az újságos fiú
• Sepsi László: Szárazon
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Vajda Judit: Idősebbek is elkezdhetik Az időskori testi szerelem a vásznon

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Célkeresztben

Géczi Zoltán

In the Line of Fire – amerikai, 1993. Rendezte: Wolfgang Petersen. Szereplők: Clint Eastwood, John Malkovich, Rene Russo. Forgalmazó: GHE. 123 perc.

 

A Célkeresztben egy nagy filmesek válságos időszakában született politikai thriller. Az 1990-es évek derekán Clint Eastwood az elöregedett sztárok panteonjába soroltatott, az amerikai filmtörténelem élő ikonjává csak az évtized végén magasztosult; a Nincs bocsánat sikere rehabilitálta őt, de 63 évesen erősen korlátozott szakmai kilátásokkal kényszerült szembesülni. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) pár évvel korábban költözött át az Újvilágba, a Célkeresztben az első nagyköltségvetésű amerikai stúdiófilmje; érthetően buzgott benne a vágy a bizonyításra, hiszen Európából érkezett zseniként illett leszállítania az elvárt kereskedelmi sikert.

Jeff Maguire forgatókönyve tökéletes alapanyagként szolgált mindehhez: a nyolcvanas évek feszes stíljében megírt történet karaktereiben, konfliktusában, látásmódjában ízig-vérig amerikai sztori, hiteles és realisztikus, a történelmi valóságtól éppen csak karnyújtásnyi távolságra pozícionálva. Főszereplője, az Eastwood által alakított titkosszolgálati tiszt harminc éve hurcolja magával a Kennedy-gyilkosság neurózisát, amely kettétörte karrierjét és magánéletét, miként antagonistája, a John Malkovich által megformált, szociopata ex-CIA ügynök is önnön feldolgozhatatlan múltjával küszködik. A saját kérésére reaktivált testőr és a politikai gyilkosság elkövetésére készülő operatív ügynök hasonszőrű karakterek, megroppant idealisták, közös monomániájuk tárgya az amerikai elnök, mint szimbólum, kit egyikőjük megvédeni, a másik pedig elpusztítani igyekszik.

Ilyen színészek mellett a többiek csupán inaskodnak, a film velejét Eastwood és Malkovich egymásnak feszülése adja ki, ez a vészterhes párharc, amelyben a meghátrálásra alkatilag képtelen, a végsőkig bárminemű gondolkodás és mérlegelés nélkül elmenő veteránok mérkőznek meg életre-halálra. A nagyformátumú főszereplők mellett John Bailey stílushű, józan és kimért kameramunkájának is köszönhető, hogy Petersen első amerikai stúdiófilmje intelligens és lendületes, jól felépített mozi lett, amely megérdemelten aratott sikert, ugyanakkor bájos kis figyelmesség a rendező részéről, hogy az eredeti forgatókönyvet olyan jelenetekkel egészítette ki, amelyekben Eastwood zongorához ülhetett eljátszani kedvenc Gershwin-kompozícióit.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13988