KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/május
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Hirsch Tibor: Nem vénnek való filmek Szürkületi zóna
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Permanens vizuális forradalmár Grunwalsky 70
• Kelecsényi László: „Soha nem lesz belőlem operatőr” Beszélgetés Szécsényi Ferenccel
ASSAYAS
• Báron György: Az eltűnt lázadás nyomában Egy magyar Párizsban: Olivier Assayas
BOLLYWOOD
• Vajdovich Györgyi: Ahol a szuperhős is táncra perdül Bollywood műfajkeverék
• Tóth Luca: Bollywood Bollywoodról Om Shanti Om
ÖRDÖGŰZŐK
• Varga Dénes: Mindenkiben ott bujkál Az ördögűző utóélete
• Schubert Gusztáv: A gonosz álarcában Ördögűzés: Loudun és Salem
TITANIC
• Baski Sándor: Kikötött Titanic Filmfesztivál
• Huber Zoltán: A múlt árnyai Csehek a Titanicon
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Baski Sándor: Nem vénember Hollywood és az idősek
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Periferikus éleslátás Graz
MOZIPEST
• Erdélyi Z. Ágnes: Nappal Muskátli, éjjel Szép Ilonka András Ferenc Budapestje
• Varró Attila: Főtaxi-sofőr Dögkeselyű
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Kedves ellenségem Stephenie Meyer: A burok
• Szabó Noémi: Széplelkű paraziták Andrew Niccol: A burok
KRITIKA
• Huber Zoltán: Első fecskék Feledés
DVD
• Varga Zoltán: Rontó Ralph
• Pápai Zsolt: Rozsda és csont
• Bata Norbert: Magyar animációs sorozatok
• Nagy V. Gergő: Az újságos fiú
• Sepsi László: Szárazon
SZÜRKÜLETI ZÓNA
• Vajda Judit: Idősebbek is elkezdhetik Az időskori testi szerelem a vásznon

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A számolás joga

Huber Zoltán

Hidden Figures – amerikai, 2016. Rendezte: Theodore Melfi. Írta: Allison Schroeder és Theodore Melfi. Kép: Mandy Walker. Zene: Pharrell Williams és Hans Zimmer. Szereplők: TarajiP. Henson (Katherine), Octavia Spencer (Dorothy), Janelle Monae (Mary), Kevin Costner (Harrison), Kirsten Dunst (Vivian). Gyártó: Levantine Films / Fox 2000 / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 127 perc.

 

A szocialista értékek mindenhatóságát zengő termelési filmek a nagy igyekezetben gyakran sodródtak az akaratlan önparódia határáig. A nevelő szándékot ironikus módon pont a rosszul felfogott realizmus siklatta ki, a propaganda direkt példázataiként megálmodott történetek és figurák fényévekre távolodtak a hétköznapi világtól. Didaktikus tételfilmek azonban nemcsak ideológiailag központosított diktatúrákban készülnek, a nagybetűs üzenet átadásának kényszere világnézettől függetlenül szedi az áldozatait. A saját farkába harapó sablonosság akkor igazán szomorú, ha magával a szándékkal egyébként tökéletesen egyet lehet érteni.

Az űrkutatásban dolgozó három afro-amerikai nő pozitív példái, a faji- és nemi előítéletek ostoba értelmetlensége égetően fontos témák, így aztán A számolás joga kínos hangsúlytévesztései különösen fájdalmasak. Alkotói valóságos csodaként mutatják meg, hogy három fekete nő jól dolgozik és a szakmai törekvéseiket nem minden fehér utasítja el élből. Hőseinkről nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy más a bőrük színe, tudnak számolni, vidámak és rendesek. Nincsenek árnyalt jellemek, sem valódi drámák, csak a „rasszizmus rossz” mantraként ismételt tételmondata, szeparált mosdók és néhány felvilágosultabb fehér, akik szerencsére vezető pozíciókat töltenek be. Az übermensch űrhajós, az igazságos bíró, a látnok főnök felkarolják a szerencsétlen kisebbségieket, majd jól hátba veregetik a takaros rendben élő Tamás bátyákat. Az a különös helyzet áll elő, hogy az alkotók annyira görcsösen érvelnek a rasszizmus ellenében, hogy végül maguk is tovább mélyítik a káros megkülönböztetéseket. Cseréljük ki a fehéreket reakciósokra, a feketéket jó munkásokra, az űr amerikai meghódítását pedig a boldog kommunista jövőre, telivér termelési filmet kapunk, remek színészekkel, abszolút profi álomgyári kivitelben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13078