KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindennapi kenyerünk

Vajda Judit

Unser täglich Brot – német, 2005. Rendezte és írta: Nikolaus Geyrhalter. Kép: Nikolaus Geyrhalter. Szereplők: Claus Hanzen Petz (Claus), Arkadiusz Rydellek (Arkadiusz), Barbara Hinz (Barbara), Renata Wypclow (Renata). Gyártó: Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion / 3Sat / Austrian Filmistitut. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

A Mindennapi kenyerünk, Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje nehéz darab: dialógus, szöveg és bármiféle kísérőzene nélkül mutatja be a tenyésztés és termesztés nagyüzemi folyamatait: azt, ahogy a csirkéből és a disznóból hús lesz, illetve TV-paprikát és kígyóubit varázsolnak elő az üvegházból vagy a fóliák alól. Kevés kivételtől (néhány valóban véres és kegyetlen jelenettől) eltekinte azonban mindez semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk. A legtöbb munkafolyamatra ugyanis a tökéletes profizmus, a gondosan kidolgozott hatékonyság a jellemző. A nagyüzemi vágóhíd steril látványa sokkal kevésbé véres és megrázó, mint egy vidéki disznóölésé, a gyümölcsszüretelésben pedig végképp semmi felháborító nincs – éppen ezért a néző elbizonytalanodik: mit is akar neki mindezzel a rendező mondani?

Habár a Miatyánkból kiemelt cím arra utal, az alkotó valamilyen üzenetet akar közvetíteni, a mű kifejezetten oktatófilm jellegű jeleneteit nézve ez erősen kétségessé válik. Geyrhalter becsületes pozíciót vesz fel: nem akar befolyásolni, laissez faire módon meghagyja a szabad döntés jogát a nézőnek, ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy kicsit olyan, mintha egyáltalán nem akarna semmilyen hatást sem kiváltani. A film néhány emlékezetes képsorát nézve (például amikor a képmező bal oldalán még élnek a csirkék, a jobb oldalon pedig már halottak) ugyan elmerenghetünk azon, hogy egy vágóhídi állat mikor szűnik meg élőlény és mikor kezd el tárgy lenni (mert egyértelműen nem akkor, amikor meghal, hanem sokkal korábban – ha valami, akkor ez kiderül a Mindennapi kenyerünkből), efféle elmélkedésre azonban egy kiadósabb rövid dokumentumfilm is ugyanilyen alkalmas lett volna. A végén már annyira mechanikus és monoton a különféle, ám jellegüknél fogva rendkívül hasonló cselekvések bemutatása, hogy körülbelül a játékidő felétől már csak olyasféle gondolatokat vált ki belőlünk, amik akár köldöknézés közben is eszünkbe jutnának. Talán fontos, hogy megnézzük, amit Geyrhalter mutatni akar, másfél órát azonban kár elrabolni emiatt a nézők idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9225