KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amin a muszlimok röhögnek

Vajda Judit

Looking for Comedy in a Muslim World – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Albert Brooks. Kép: Thomas E. Ackermann. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Albert Brooks (Albert Brooks), Penny Marshall (Penny Marshall), Fred Dalton Thomson (Thompson szenátor). Gyártó: Kintop Pictures / Shangri-La Entertainment. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 98 perc.

 

Gondoltuk volna, hogy Albert Brooks komikus vígjátékokat is rendez? Hogy az meg kicsoda? Na így vannak ezzel az Álomgyár szereposztói, producerei és rendezői is – akiknek valahogy mindig csak az Apósok akcióban szerencsétlenje és a Némó nyomában egyik szinkronhangja jut róla eszükbe – ezért nincs emberünknek manapság semmi dolga, így elvállalja azt a diplomáciai megbízatást, hogy Indiába és Pakisztánba utazik kideríteni, hogyan lehetne megnevettetni a muszlimokat – így kerülve közelebb megértésükhöz és elfogadásukhoz.

Habár a témafelvetés már önmagában olyannyira abszurd, hogy akár igaz is lehetne (nemcsak Amerikában fordul elő ugye, hogy valamely minisztérium 500 oldalas tanulmányt rendel egy látszólag érdektelen problémáról), és Albert Brooks – legalábbis névleg – saját magát alakítja, az Amin a muszlimok röhögnek nem áldokumentumfilm, hanem egy nagyon jól felépített szabályos játékfilm, melyben az önreflexió csak azt a szerepet szolgálja, hogy még jobban nevessünk. Ugyanebből a célból számos politikailag inkorrekt – éppen ezért roppant szórakoztató – poént is beleírt az író-rendező-főszereplő Brooks.

A film ugyanakkor nemcsak a kulturális különbségekből csinál viccet, hanem (és csak egy kicsit eltúlozva) az amerikaiak tapintatlanságából, beleérző képességük hiányából és rövidlátásából is, ami csak látszólag ártalmatlan, de ha hatalommal párosul, súlyos következményekkel járhat. Slusszpoénjával a film olyan gyilkos szatíra és kegyetlen önkritika, hogy semmi meglepő nincs benne, hogy saját hazájában nem nagyon szerették (eredeti forgalmazója inkább elállt forgalmazásától, az imdb filmes adatbázis olvasói pedig 10-ből mindössze 5 és fél pontot szavaztak meg neki). Mi viszont ha szeretnénk saját magukon röhögő és saját magukat kiröhögtető amerikaiakat látni (márpedig miért ne szeretnénk?), akkor ez a mi filmünk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8813