KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula

Körner Éva

 

Pauer Gyula témája a Szépség – a Szépségkirálynő.

Pauer Gyula filozófus-művész, a művészet funkciójáról, a művészet befolyásoló hatalmáról, a művészi igazságról, a fogalom manipulálhatóságáról csinál szobrokat. Legújabb témája a szépség mibenléte, és az, hogy lehet-e ma a szépséget az emberi alakban megfogalmazni. Micsoda merészség Nofretete, a Diszkoszvető, a Dávid, de akár Renoir nimfái és Manet bárkisasszonya után a szépség manifesztációját emberi alakban keresni. A közelmúlt időszak filozofikus irányzata, a concept art kizárólag a szépségfogalom etimológiájával foglalkozott. Az új konkrét irányzatok, a neorealizmus viszont az emberi alakban a társadalmi és személyes társulást látja meg. Egy hatalmas időtáv, mély eszmei szakadék túlsó partján Pauer Gyula nekimerészkedik, hogy meditációját a szépségről szép emberi alakban közvetítse. Vállalkozásában azonban nemcsak az a jelen művészet konvenciójától halálugrás-szerűen elrugaszkodó mozdulat az új, hanem realizációs módszere is, a szépséget megformáló klasszikus hagyományhoz képest. Ő a nagyon ezoterikus témát nagyon triviális anyagban fogalmazza meg. Egy elméleti gondolatot egy parlagi gyakorlat szerint olyanfajta öntvényeljárással realizál, mint amellyel a giccsjátékokat készítik. Pauer nagyon tudatosan, mondhatni világszemléleti alapon használja ezt a vulgáris technikát, éppen a szépségnek, mint ideának mai reális megjeleníthetőségét manifesztálja általa, azt az ambivalenciát, amely ma az „idea” és a „kép” viszonyát jellemzi, és a feladatot, amelyet maga elé kitűzött, hogy feloldja ezt a ma feloldhatatlan ellentmondást.

Pauer Gyula témául a Szépségkirálynőt választotta. Mi és ki a szépségkirálynő? Közmegállapodás, egyezményesített eszmény, amit a leginkább elfogadunk! Konzumszemlélettel befolyásolt gondolkodásunk sztereotipiáinak egyik jellegzetes terméke, vagy olyan közös nevezőre emelt, eszményített alak, mint amilyen a görög koré? Az bizonyos, hogy összegzés, általánosítás terméke, és annak ellenére, hogy nagyon mai módon kommerciális, mégis a valamikori szépségeszmény iránti igényünket akarja kielégíteni. Pauer vizsgálódása során mintegy filmszerű, áttetsző rétegekben mutatkoznak meg a téma összetevői. Ábrázolja, rögzíti a megfogható testiséget, amelyben kibontakozik a szépség szociológiája. A dilemma az, hogy a mai ember számára a szépséget a klasszikus eszmény közvetíti-e vagy inkább a színes fotók világában, a médiumok által már manipuláltan bemutatott élő test, a múzeumok vagy a magazinok testisége?

A Pauer öntvényeiben mozdulatlanná tett női test mintegy a színpadra emeltség drámai mozzanatával telítődik. Felrázó élmény, amely megbillenti a közhelyes nézést, és a női test voyeur-szemleletét visszaszorítja az a heroizmus, amelyet csak egy megörökített, mozdulatlanná varázsolt test fejezhet ki. A reklám-lányok, mint mutatvány, és a szórakozásra vágyó közönség, mint befogadó, a plasztikai munka során más minőséggé váltak, az efemerből és konzumálhatóból kiemelkedett a szemlélet mélyrétegeiben rejtőző, múltbafeledett viszonylat. Az eleven forma a plasztikában nemes-veretű lesz, de közönséges anyagával, a kihívó színezéssel megőrzi kétértelműségét, a tartós és feszes alakzat aktualitását és mozgékonyságát. Pauer a maga konceptjeit állandóan új és új formák próbájának veti alá. El akarja kerülni a „klasszikus” állandóságot, melyet elutasít, munkájának egyik legfontosabb tényezője folyamat-jellege. Ezáltal szüntelen kényszeríti saját magát és a nézőt a gondolati szembenézésre. Szoboregyüttese meditativ és plasztikai valóság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5279