KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A dolgok állása

Varró Attila

State of Play – amerikai, 2009. Rendezte: Kevin Macdonald. Írta: Matthew Michael Carnahan, Tony Gilroy, Billy Ray és Paul Abbott. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Alex Heffes. Szereplők: Ben Affleck (Stephen Collins), Russell Crowe (Cal McAffrey), Rachel McAdams (Della Frye), Robin Wright Penn (Anne Collins), Helen Mirren (Cameron Lynne), Jeff Daniels (George Fergus). Gyártó: Andel / Relativity / Studio Canal / Universal Pictures / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 132 perc.

 

Ha másért nem is, csupán a terjedelmi különbségek okán sem igen készül televíziós sorozatból mozifilmes remake: a rendhagyó adaptációs stratégia darabjai inkább nevezhetők spin-offnak, amelyek mindössze a kisképernyős alapmű népszerű karaktereit veszik át egy egész estés produkció kedvéért Charlie angyalaitól Mr. Beanig. Különös módon az elmúlt évtized valamennyi kivételét Hollywoodban egy igen szűk csoport képezi: a hat részes brit bűnügyi minisorozatok. Tekintve, hogy mind a Traffik drogkartell-szériájából, az Éneklő detektív kosztümös noir-musicaljéből és a BBC elmúlt tíz évének egyik legelismertebb produkcióját jelentő State of Play veretes politikai krimijéből feszesre rántott álomgyári moziverziók számottevő szakmai és közönségsikert könyvelhettek el maguknak (ami az újrafilmek teljes táborában ritkaság), immár bizton állítható: az újrafelhasználóknak nyerő stratégiát jelent erre az igen szűk rétegre szakosodni.

Az eredeti történet alkotói az angolszász politikai filmek legbiztosabb konfliktus-kombinációjához nyúltak biztos kézzel, és az államhatalom kontra szabad sajtó párosításból kerekítettek erős tempójú, mégis intelligens (sőt a kifinomult jellemábrázolást sem elhanyagoló) tényfeltáró-sztorit – egyik főszálon egy csinos asszisztense rejtélyes balesetétől botrányba keveredő lánglelkű képviselő karrierharcával, a másikon a régi cimbora, mellesleg nagymenő politikai újságíró elszánt kutatásával a haláleset hátterében húzódó mind bonyolultabb hatalmi összeesküvés után. Az amerikai húzott verzió a Traffichoz hasonlóan teljes szálakat áldoz be gyakorlatilag feltűnés nélkül az időkeret szorításában, és a helyi viszonyokhoz igazodva gonosz hadiipari komplexumra cseréli a brit alapmű antagonistáját domborító jenki olajcéget (eképp lett Soderberghnél mexikói maffia a CIA felelősségét keményen felvető pakisztáni drogkereskedelemből) – a moziverzió legfontosabb változtatását azonban egy apró műfaji csúsztatás jelenti, ami ugyancsak kötelező elem manapság, ám a dokudrámák terén kiválóan bizonyító Kevin Macdonald (Zuhanás a csendbe, Az utolsó skót király) kudarcot vallott vele.

Feszült thrillert faragni egy eredendően tényfeltárásra építő detektívtörténetből mindössze akkor érdemes, ha találunk benne legalább egy olyan gonosz erőt, aki képes konkrét fizikai veszélyben tartani hőseinket. A BBC-sorozat alig félúton lemond erről a karakterről, hogy a drámai konfliktusokra koncentrálhasson (beleértve egy sebtében kibomló szerelmi háromszöget, amelyet MacDonald ugyancsak megtakarít), az amerikai átirat viszont kénytelen meghagyni a bérgyilkos alakját, miközben az esetlen, félbehagyott akciófinálén kívül egyetlen pluszjelenettel sem képes éreztetni fenyegető jelenlétét – egyszerűen csak előrántja a végén a nyulat a kalapból, akár egy szórakozott bűvész kifelé menet a színpadról. A politikai bűnfilmek amerikai fénykorát jelentő hetvenes években még nem féltek a tiszta, egyszerű oknyomozás intellektuális örömeitől és emberi drámáitól (lásd az Elnök emberei vagy a Serpico példáját), mára úgy tűnik, ez a nemes küldetéstudat megmaradt az angolok privilégiumának.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9798