PapírmoziPapírmoziBayer Antal
X-Faktor
A Marvel már a hetvenes évektől kezdve folyamatosan vezetett be
újabb és újabb karaktereket a már jól ismert sorozatok mellékszereplőiként,
abban a reményben, hogy valamelyikből újabb nagy durranás lehet. Ez néha igen
jól bejött nekik, gondoljunk csak az először a Hulkban látott Rozsomákra vagy az önállósodása előtt a Pókemberben vendégeskedő Megtorlóra.
Próbálkoztak azzal is nem egyszer, hogy a perifériáról betoltak egy-egy figurát
valamelyik jól bevezetett csapatba. Az első X-Faktor
sorozatban (1986-1998) pedig éppenséggel az eredeti X-Ment keltették új életre
más néven, mielőtt elkezdtek melléjük rendelni egészen új és addig kevésbé
sikeres szereplőket.
A csapatot 2006-ban reaktiválták az első széria utolsó írójával,
Peter Daviddel. Ha pedig tudjuk, hogy David a Kingpin vezetőjének, Harza
Tamásnak nagy kedvence, nem meglepő, hogy ez lett a kiadó legújabb sorozata.
Az új X-Faktor az összes felsorolt technikát felhasználja. A
csapat vezetője Jamie Madrox, a Többszörös Ember, társai pedig az X-Men
univerzum különböző rétegeiből csatlakoztak hozzá. Madrox, aki nevének
megfelelően meg tudja többszörözni önmagát, és ideiglenes klónjaival
telepatikusan kommunikálni is képes, adottságát felhasználva meggazdagodik egy
televíziós vetélkedőn, ebből alapozza meg egy különleges nyomozóiroda anyagi
hátterét.
A kiindulópont eredeti, a csapat összeállítása ígéretes, a
történet ritmusa pergő, nem is vártunk kevesebbet Davidtől. Aki azonban
ennyivel sosem éri be, hanem továbbgondolja a megörökölt karaktereket, ebben a
nyitótörténetben elsősorban Madroxot: kiderül ugyanis, hogy a klónok nem
tökéletes másai a gazdatestnek, és saját akaratuk egészen más irányba viheti
őket. Az X-Faktor nem egy átlagos szuperhősös képregény, és nem volt
kockázatmentes „sztárok” nélkül útjára indítani nálunk. Remélhetőleg így is be
tud futni.
X-Faktor 1 (Marvel +
különszám). Színes, puhafedeles, 148 oldal.
Kiadó: Kingpin.
TNT
Lassanként teljes létszámban visszatérnek a magyar képregénypiacra
a 90-es évek gyerekeinek és tinédzserjeinek kedvencei. Tavaly váratlanul
újraindult a Spawn, majd az akkoriban
Tini Titán Teknőcök néven futó sorozat,
és a Star Warsra sem kell már sokat
várni.
A Teenage Mutant Ninja
Turtles története megérne egy külön cikket, hiszen nem mindenki tudja, hogy
a harciasságuk dacára többnyire „aranyos” rajzfilmfigurákként megismert antropomorf
hüllők eredetileg underground képregény-paródiaként indultak. Aztán regisztert
és célközönséget váltva fenomenális sikerrel futottak éveken át, egy időben
nálunk is ez volt a legnépszerűbb képregény – az animációs és élőszereplős
filmekről, no meg a számtalan merchandising lehetőségről nem is beszélve.
Aztán úgy tűnt, a franchise behalt, de néhány éve újraélesztették,
és a teknőcök megint hódítanak. Ráadásul egyszerre kaphatók fiatalabb és
valamivel érettebb olvasóknak szánt füzetek. Nálunk érthető módon az előbbiekre
esett a kiadó választása, hiszen ez a verzió az ismertebb. Meg egyébként is
hiányzott már a piacról egy ilyen jellegű képregény, alkalmas az új generáció
beetetésére.
Tini Nindzsa Teknőcök. Színes, puhafedeles, számonként 28 oldal, megjelenik kéthavonta. Kiadó:
Kingpin.
Dupla Caesar
Megint két Asterix-epizód jelent meg egyszerre, és teljesen
véletlenül mindkettő Julius Caesarhoz kapcsolódik, ám mégis sok köztük a
különbség. A Caesar ajándéka
eredetileg bő negyven éve jelent meg, és a klasszikus szerzőpáros, René
Goscinny és Albert Uderzo nevéhez fűződik, míg Az elveszett papirusz a sorozat legfrissebb része, Jean-Yves Ferri
és Didier Conrad rajzoló munkája. Bár a „régi” nem tartozik a legjobbak közé,
és az „új” még mindig nem győz meg mindenkit arról, hogy egyáltalán muszáj-e
továbbvinni a világ egyik legsikeresebb képregényét, legyünk megértők: nagyon
magasra helyezték a lécet.
Ami engem illet, inkább bizakodó vagyok. Conrad rajzaiba igazán
csak rosszindulattal lehet belekötni, az pedig nem kétséges, hogy Ferrinek van
humora. Más, mint Goscinnyé, de igyekszik alkalmazkodni. Az új epizódban a
Julian Assange által ihletett Duplapolemix figurájának a megmintázásában igazán
méltó a nagy elődhöz, és jól sikerült érzékeltetnie a „proto-újságíró”
tevékenységének mind a közjót, mind a saját egóját szolgáló oldalait. Annyi
mindenesetre biztos, hogy az eddigi két Ferri-történet szellemesebb, mint az egyedül
Uderzo által készítettek.
Asterix 21: Caesar
ajándéka és Asterix 36: Az elveszett papirusz. Színes, puhafedeles, 48 oldalas
kötetek. Kiadó: Móra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 7.2 |
 |
|
