KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/február
FEKETE AMERIKA
• Varga Dénes: Keménykalap és körszakáll Lincoln a moziban
• Sepsi László: Szoboravatás Steven Spielberg: Lincoln
• Csiger Ádám: Véres gyökerek A rabszolga-exploitation
• Nevelős Zoltán: Fekete dinamit Quentin Tarantino: Django elszabadul
KEROUAC
• Varró Attila: Az eltűnt idők nyomában Film/Regény: Úton
FILM / REGÉNY
• Gelencsér Gábor: Ugyanaz hátulról Klasszikusok filmritmusban
• Hubai Gergely: Barikádok dala A nyomorultak-musical
VINTERBERG
• Roboz Gábor: A kaméleon tragédiája Thomas Vinterberg
• Baski Sándor: Csak jót akarnak Thomas Vinterberg: Vadászat
WAKAMATSU
• Vágvölgyi B. András: A törvényen kívüli Koji Wakamatsu 1936-2012
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Zalán Vince: Éleslátó igazmondás A magyar dokumentumfilm-kánon
• Kelecsényi László: Éleslátó igazmondás A magyar dokumentumfilm-kánon
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 1. rész
LATIN-AMERIKA
• Baski Sándor: Melankolikus szólamok Latin-amerikai Filmfesztivál
• Margitházi Beja: A krokodil szelleme Miguel Gomes: Tabu
KRITIKA
• Varga Zoltán: Minden sikeres férfi mögött… Sacha Gervasi: Hitchcock
MOZI
• Varró Attila: Zero Dark Thirty
• Huber Zoltán: A király látogatása
• Forgács Nóra Kinga: A lehetetlen
• Lovas Anna: Bérelj cicát!
• Roboz Gábor: Gyilkos Joe
• Sepsi László: Jack Reacher
• Alföldi Nóra: 40 és annyi
• Zalán Márk: Pasiból lett férfi
• Szabó Noémi: Violeta: köszönet az életnek
• Baski Sándor: 360
• Kovács Kata: Most jó
• Tüske Zsuzsanna: Napos oldal
DVD
• Varga Zoltán: Macskássy Gyula animációi
• Pápai Zsolt: Trükkös halál
• Sepsi László: A vizsga
• Pápai Zsolt: Szökevényvonat
• Vincze Árpád: Pixar rövidfilmek 2.
• Géczi Zoltán: Átjáró
MAGYAR MŰHELY
• Pápai Zsolt: A király koronája Király Jenő: A film szimbolikája I-IV.
• Varga Zoltán: A király koronája Király Jenő: A film szimbolikája I-IV.

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai

Ömlesztett vércsoportosítás

Parragh Ádám

Vajdovich Györgyi és Varga Zoltán vámpirológiai esszégyűjteménye új színfoltja a hazai szakirodalomnak.

Az ezredelő popkultúrájának termelékenysége eltökélten mélyítette el azt a tudatot, miszerint ma mindennek reneszánsza van; a folytatások, az előzmények, az újrák monoton komótossággal érvénytelenítik a klasszikusok távolságtartó tiszteletét és az eredetiség igényét. Mindez magában hordozza a filmtörténet egyik legfontosabb alakját illető, sztoikus legyintés kényszerét is: „már megint egy…” Holott a vámpír hihetetlen gazdagságnak örvendő alakja több mint toposz, több mint legendárium. Az állati és emberi, élő és holt létállapotok mezsgyéjén rekedt – erotikusan félelmetes – árnylények számára a mozgóképi kifejezésnél aligha lehet üdvözítőbb megjelenési forma, hisz annak – az ölés és ölelés aktusait végtelenségig variáló – médiuma a vibráló bizonytalanság mindenkori határállapotában mutatkozik meg, félúton valóság és álomszerűség között. A vámpír 1922, Friedrich Wilhelm Murnau remeke óta folyamatosan szomjúhozza a vetítőtermek fénykévéjét, elszenderedései a legritkább esetben mérhetők években. A több száz, talán ezernyi vámpírfilm a filmtörténet egészét reprezentálja.

Vajdovich Györgyi és Varga Zoltán műfajtipológiai elemzés-csokrában, A vámpírfilm alakváltozásaiban, a szerzők röpke filmelméleti és irodalomtörténeti felvezetést követően rugaszkodnak a sziszifuszi vállalkozásnak. Az átölelhetetlen mennyiséggel dacoló esszégyűjtemény új, üde színfoltja a hazai szakirodalomnak, mely így faraghat valamicskét lemaradásából az erősen tematikus elméleti munkák külhoni, összehasonlíthatatlanul nagyobb piacához képest. Az első, Vajdovich Györgyi által jegyzett fejezet, A Drakula-mítosz filmen (a kritikai és közönségsiker akár együttes jelenlétével hitelesített klasszikusok időrendi lajstromba vételével ez adja a könyv gerincét) nyelvezetében és szerkesztettségében is követi e hagyományokat. Rutinszerű analitikai ív és szakaszosan ismételt tételmondatok jellemzik. Nem a például Noel Carrollnál is tapasztalható, kissé túlzott nyomatékosítások, sokkal inkább az alkalmanként megbokrosodó részletezések hatnak zavaróan. Hogy a Hays-kódex vagy a direktori hepp miatt került képszélen túlra egy-két intimebb vagy förtelmes mozzanat, az valóban fontos, a lakberendezési magazinokkal vetekedő bútorzati leírás talán kevésbé. Még akkor is, ha ezáltal nyílik kényelmes rálátás olyan összefüggésekre, ami felett az egyszeri fogyasztó átsiklik.

A második és harmadik fő egységben Varga Zoltán elemzése szintén bírja ezt a terjengősséget, noha ez nem újdonság, ő mindig is nagy előszeretettel gyakorolta a cselekmény magyarázó kommentárokkal bővített taglalását. Leendő nézőként olvasva ilyenkor az oldalnyi bekezdés(ek) átugrása javallott – a brutális műveltségét izgalmas átkötésekkel és rámutatásokkal mozgósító Varga elemzései ugyanis így sem veszítenek élvezeti értékükből. Jellemző, hogy nem csupán e fejezet (A női vámpírok mítosza), de a teljes kötet elegánsabb tételei azokhoz a filmekhez kapcsolódnak (például Vampyres), melyek összefüggő történet híján nem igénylik ezt a kifejtést. (A kulturális beágyazottság a könyv e feminista felhangoktól is fülledt tagozatánál – a szexvámpírfilmeknél – különösen bájos domborítást kap.)

A vámpírmítosz dekonstrukciója alcím alatt a műfaji keresztezések, illetve az oeuvre-orientált alkotások sorakoznak; Varga nagy magabiztossággal vezet a remake-ek és sequelek, hangsúlyeltolódások és motívumkincs-újrahasznosítások, főhajtó és frivol gesztusok útvesztőjében, ám az oly sűrű és kiterjedt, hogy teljes egészében átláthatatlan, Olvasó a talpán, aki a kettővel korábbi kanyarra emlékszik. A Konklúzióban ugyan kapunk egy sietős nagytotált,Lugosi Béla delejes tekintetétől Robert Pattinson mangahajzatáig, de a kivonat súlytalansága inkább arra ösztönöz, hogy találomra megint beletúrjunk a kötetbe, és hagyjuk magunkat újfent elkallódni.

Igazán örvendetes a könyv által megütött hangnem. A két szerző a lelkes antropológusok tárgyilagosságával vallatja azokat a fősodorbeli vagy margóra szorult darabokat is, amiken a hazai, alapvetően normatív természetű kritika csak a nyelvét élezi. Vagy élezné, amennyiben tudna róluk. A Penge: Szentháromság című valami kapcsán oldalakon át kerülni a gúny minden árnyalatát legalábbis teljesítmény, ám ilyen mérvű rajongás és lexikális tudás mellett kérdéses, hogy a hasonlóan nehezen értékelhető Ezt éld túl! miért került az írók látószögén kívül. A Báthory Erzsébet mondájában megmártózó intermediális kólakísérő esetleg említést érdemelt volna – ha már Lusta Dicknek jutott hely, csak mert szemfogainak fehérjét bátorkodott megvillantani.


Meridián 2000 Bt., 2009.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10031