KönyvFilmirodalom az NDK-banRichter Rolf
A filmirodalom elsőszámú gondozója és legfontosabb kiadója az NDK-ban a Henschelverlag. A kiadó, amelyet 1945-ben hoztak létre, eddig mintegy százhúsz filmről szóló kiadványt jelentetett meg. A nemzeti film fejlődését és a világ filmművészetének alakulását tárgyaló történelmi, elméleti és népszerűsítő munkák egyaránt helyet kapnak a kiadó programjában, az elsőbbséget azonban egyértelműen a népszerűsítő kiadványok élvezik. A népszerűsítő könyveket nagyobb példányszámban is közre lehet adni. A filmszínész-életrajzok, például a Marlene Dietrich, Marcello Mastroianni vagy Asta Nielsen életrajza harmincezres vagy még ennél is nagyobb példányszámban jelennek meg, a tudományos jellegű könyvek példányszáma viszont rendszerint csak 3000 körül mozog. A filmirodalom többnyire gyorsan elkel, a kereslet gyakorlatilag – mindenféle filmkiadványra – nagyobb, mint a kínálat. A filmkönyvek példányszáma ez ideig minden esetben kevésnek bizonyult. Vonatkozik ez a film iránt érdeklődőknek szóló (és havonta 7000 példányban megjelenő) Film und Fernsehenre és a kéthetenként megjelenő, képeslap jellegű Filmspiegelre (300 000 példány) is.
Az utóbbi években az NDK-ban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a filmirodalom iránt. Ennek oka egyrészt a művészi szempontból értékes filmek iránt érdeklődő nézők számának növekedésében, másrészt a filmnek mint vitaalkalomnak a felértékelésében rejlik: az utóbbinak egyik jele például a filmklub-mozgalom fejlődése. (Napjainkban 402 klub működik, körülbelül 250 000 taggal.)
Az utóbbi évek talán legérdekesebb és egyszersmind legköltségesebb vállalkozása a Henschelverlag részéről Jerzy Toeplitz művének, A film történetének megjelentetése, amely négy kötetben tárgyalja az 1895–1945 közti időszakot. Mindegyik kötet 5-600 oldalas, rengeteg képpel, valamint név- és filmcím-mutatóval ellátva. Egyfajta kézikönyv ez a filmről, egy filmtörténész rendkívül szerencsésnek mondható kísérlete a világ filmművészetének átfogó bemutatására. Ugyanakkor a filmtörténeti összefüggésekbe való bevezetés céljaira is kitűnően használható kézikönyv. Az első kötetek immár második kiadásban jelennek meg (26 000 példány), a negyedik és egyben utolsó kötet megjelentetését 1982-re tervezik.
Fontos forrásmű A film és a forradalmi munkásmozgalom Németországban 1918–1932 című, kétkötetes gyűjtemény (1978). A kötetekben felsorakozó és a munkásmozgalom filmpolitikáját érzékeltető dokumentumok és anyagok, hírlapi beszámolók, kritikák, rendőrségi jegyzőkönyvek, cenzúrahivatali döntések és filmismertetők bepillantást engednek az NKP és az SPD filmpolitikájába és azokba a filmalkotásokba, amelyek a munkásmozgalomhoz kapcsolódva jöttek létre. Néhány Balázs Bélától származó írást is találhatunk a kötetekben. A szovjet film fogadtatása éppúgy dokumentálva van benne, mint a polgári filmmel folytatott viták. Ez a két kötet fontos kiegészítést jelent a weimari köztársaság már eddig is ismert filmtörténetéhez és filmszociológiájához.
Feltétlen figyelmet érdemel Wolfgang Thiel Filmzene a múltban és a jelenben (1981) cinű könyve, melyben a szerző kísérletet tesz a zenedramaturgiai kérdések rendszerezésére. Ezzel összefüggésben feltétlenül meg kell emlékeznünk Hans Eisler filmzenei írásainak újrakiadásáról is az Eisler összes művei sorozatban (Verlag der Musik).
Wolfgang Gersch A film Brechtnél (1975) című tanulmánya Brecht filmtapasztalatait teszi hozzáférhetővé. Ebben az összefüggésben ugyancsak fontosnak mondható az a két kötet is, amely Brecht Filmszövegeit tartalmazza (1971). Sajnos manapság kevés filmszöveg jelenik meg. Megjelent például Piel Jutzi Krause mama útja a boldogság felé (1967) című filmjének jegyzőkönyve, aztán napvilágot láttak még Ingrid Bergman, Krzysztof Zanussi és Carlos Saura, valamint Luis Buñuel és Juan Antonio Bardem forgatókönyvei. A Henschelverlag most ismét arra az elhatározásra jutott, hogy a DEFA-filmek szövegkönyveit is kiadja. Eddig három kortársi játékfilm forgatókönyve jelent meg. Őszre várható az Aggodalom című film forgatókönyvének megjelenése. (A filmet Lothar Warneke rendezte.)
A nemzetközi filmirodalom egynémely jelentősebb alkotása is kiadásra került. A legkövetkezetesebben Szergej Eizenstein életművét igyekeznek hozzáférhetővé tenni. Az utóbbi időben két kötet jelent meg tőle: az egyik Magamról és filmjeimről címen (1975) önéletrajzi megnyilatkozásait és filmjeivel kapcsolatos feljegyzéseit gyűjtötte csokorba, a másik Nem közömbös természet címmel 1980-ban jelent meg, Eizenstein azonos című tanulmányát és Jin és Jang című írását tartalmazza. Grigorij Kozincevtől Gogoliáda (1976) címmel különféle vázlatok és feljegyzések jelentek meg, melyeket a rendező abból az alkalomból készített, hogy megpróbálta filmre vinni Gogol Köpönyegét és Pétervári elbeszéléseit; a konkrét apropón túl érdekesek ezek a feljegyzések azért is, mivel a szerző figyelemre méltó megállapításokat tesz Gogolról és az irodalmi művek megfilmesítéséről.
*
Az első nagyobb összefoglaló munka az NDK filmtörténetéről 1979-ben jelent meg. Az NDK film- és televíziós művészete. Hagyományok, példák, tendenciák címen. Egy szerzői munkaközösség írta Rülicke és Weiler vezetésével. Kísérlet ez a mű – mintegy 600 oldalon – a két tömegtájékoztató eszköz fejlődési folyamatainak ábrázolására és a jellemző példák összegyűjtésére, ideértve a dokumentum- és animációs filmeket is. A figyelem elsődlegesen a tematikai vonalak felvázolására összpontosul, a stílusfolyamatok ezért némiképp háttérben maradnak. A fejezetek tagolása némiképp mechanikusan az évtizedek egymásutánját követve történik. Ennek ellenére tény, hogy ez az első ilyen áttekintés.
Az előkészítés stádiumában van egy négykötetes DEFA-filmtörténet (játék-, dokumentum- és animációs film), amely előreláthatólag a nyolcvanas évek második felében fog megjelenni. Két kötet a jelenleg a DEFA-nál dolgozó 25 legfontosabb rendező portréját rajzolja meg: DEFA-játékfilmrendezők és kritikusaik. A tanulmányok a rendezők stílusbeli sajátosságait éppúgy meghatározzák, mint munkával kapcsolatos problémáit, sikereit és válságait, és ily módon elsősorban a jelenlegi filmfolyamatok differenciált szemléletére ösztönöznek. Az első kötet 1981-ben megjelent.
A dokumentatív jellegű Filmbibliográfiai tájékoztató, amoly évenként jelenik meg, tartalmazza az abban az évben készített NDK-beli játékfilmeket és tévéprodukciókat, az NDK-ban abban az évben bemutatott külföldi filmeket, az újságok és folyóiratok filmes témájú írásainak bibliográfiáját és a legfontosabb külföldi fesztiválok dokumentációját.
A Prisma című, ugyancsak évenként megjelenő film- és televíziós almanach azon kívül, hogy tájékoztat a hazai és nemzetközi filmvilág eseményeiről, filmszínészportrékat is közöl, és gyakoriak benne a filmtörténeti írások, az új tendenciákat bemutató tanulmányok is, kiegészítve azokat a legújabb könyvekből vett szemelvényekkel. Két példa ízelítőül: A Bauhaus és a kinematográfia, Carl Junghans – egy outsider életrajza.
Számos népszerűsítő könyv jelent meg eddig Charlie Chaplinről, Buster Keatonról; a westernről, a filmmusicalről; a szocialista országok filmes fejlődéséről (ez utóbbi sorozat formájában): eddig a lengyel és a magyar filmművészetről jelent meg kötet. Több kiadvány látott napvilágot a filmszínészekről (A világ filmszínészei), többek között egy lexikon is (147 000 példányban) Filmszínészek A-tól Z-ig címen. Ugyancsak fontosnak mondható a kiadó néhány nagyon költséges kiállítású fényképes összeállítása is, például Asta Nielsen képes életrajza (1981), amely a benne közölt fotódokumentumok, önvallomások és kortársi eszmefuttatások jóvoltából egyfajta kortörténeti képeskönyvvé válik. Jelenleg Konrad Wolfról készül hasonló képes kötet.
A Henschelverlagon kívül számos intézmény is kiad fontos publikációkat, amelyek többnyire egyes filmekkel, illetve filmesekkel foglalkoznak. A Művészeti Akadémia például közzétette Konrad Wolf (Tizenkilenc éves voltam, Goya), valamint Heynowski és Scheumann (Dokumentum- és művészet) filmjeihez írott munkafüzeteit és megjelentetett egy kötetet is Az író és a film címen. A játékfilmes DEFA-stúdió munkás-akadémiája rendszeresen tanulmánygyűjteményeket tesz közzé, melyekben eddig több rendező (Konrad Wolf, Günter Reisch) és forgatókönyvíró (Wolfgang Kohlhaase, Günter Rücker) önvallomása, valamint operatőrökkel, díszlettervezőkkel, gyermekfilmrendezőkkel és másokkal folytatott műhelybeszélgetések jelentek meg.
A Film- és Televíziós Alkotók Szövetsége Pódium és műhely címmel egy sorozatot ad közre (évente 4–6 szám), amely a szövetségen belül folyó elméleti vitákkal és az egyes filmműfajokkal (dokumentumfilm, animációs film, gyermekfilm) foglalkozik, és ami a fő, állást foglal a film és a televízió fejlődésének aktuális kérdéseiben.
A Film- és Televízióművészeti Főiskola megbízásából jelenik meg a Filmtudományi tanulmányok című kiadvány (évente négy szám), amely film- és televíziótudományi értekezéseket tesz közzé, továbbá meghatározott speciális témákban különszámokat jelentet meg: ilyen volt például a harmadik világ filmművészetéről szóló összeállítás vagy a közelmúltban Romm Hétköznapi fasizmusáról készített különszám (forgatókönyv és a munkafolyamatról szóló beszámolók).
Utoljára, de nem utolsósorban feltétlenül említést kell tennünk a filmarchívum dokumentációiról is, mindenekelőtt pedig azokról, amelyek a lipcsei dokumentum- és rövidfilm fesztivál retrospektív vetítéseihez készültek (legutóbb például: American Social Documentary. Tanulmányok az Egyesült Államokbeli dokumentumfilm-készítés történetéről 1945-ig. 1981.).
Szüszmann György fordítása
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1245 átlag: 5.49 |
 |
|
