KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A doboz

Varró Attila

The Box ­– amerikai, 2009. Rendezte: Richard Kelly. Írta: Richard Matheson történetéből Richard Kelly. Kép: Steven Poster. Zene: Win Butler, Régine Chassagne és Owen Pallett. Szereplők: Cameron Diaz (Norma Lewis), James Marsden (Arthur Lewis), Frank Langella (Arlington Steward), Michael Zegen (Garcin), Gillian Jacobs (Dana Steward). Gyártó: Darko Entertainment / Lin Pictures / Radar. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 115 perc.

A filmadaptációk enciklopédiájában külön fejezetet érdemelnek azok a feldolgozások, amelyeknél az alapanyagul szolgáló pároldalas novellában nyitva maradt kérdés(ek) megválaszolásából születik egész estés játékfilm-sztori. Ezek az ellipszis-adaptációk Hemingway szűkszavú Gyilkosokjának film noir-verzióitól (miért is nem menekült el a Svéd a ráküldött bérgyilkosok elől) a különféle Rashomon-olvasatokon át (hogyan is zajlott valójában a gyilkosság) a Bradbury-féle Ködkürtből készült Pánik New Yorkban óriásszörny-filmig (honnan jött és hová tart a világítótoronyra támadó prehistorikus fenevad) minden korban és zsánerben épp az alapmű legfőbb varázsát áldozzák fel – egyetlen szerzői magyarázatra redukálva az olvasók egyéni képzeletére bízott rejtélyt. A főként költői szépségű sci-fi regényeiről ismert Richard Matheson (Legenda vagyok) 1970-ben megjelent elbeszélése, aGomb, Gomb nem csak látványos példája, de szinte metaforájának is tekinthető az irodalmi hiány-stratégiának: nyomorgó házaspárhőse egy nap titokzatos dobozt talál az ajtó előtt, amelynek sem eredete, sem feladata nem derül ki, pusztán annyit tudnak meg róla, hogy a rajta lévő gomb megnyomásával megölnek egy ismeretlen embert, ugyanakkor hozzájutnak ötvenezer dollárhoz. Matheson novellája és a belőle készült Homályzóna-epizód egyetlen erkölcsi döntésről és annak következményéről mesél, fekete doboza mindössze eszköz – a 2009-ben forgatott mozifilm-verzió ezzel szemben központi célként tekint rá, és az író-rendező magánérdeklődésének megfelelően a science-fictionban találja meg hozzá a hézagpótló kerettörténetet.

Richard Kellyről eddigi kurta életműve alapján is egyértelműen leszögezhető, hogy az összeesküvés-elméletek, a paranoia és az elkerülhetetlen végzet rokontémáit dolgozza fel a sci-fi kelléktárával, legyen szó időutazásos kamasztragédiáról (Donnie Darko), disztópikus politikai szatíráról (A káosz birodalma) vagy űrinvázós melodrámáról (bár a Képlet végül a stúdióváltás okán Alex Proyas kezei közt végezte). A Doboz esetében jóformán az expozíciótól egyértelmű, ezúttal melyik alműfajt szemelte ki, hogy globális konspirációt kerekítsen a pénzügyi válság sújtotta házaspár küszöbén hagyott halálládikó köré: a történet időpontja 1976, kontextusa pedig a Viking űrszonda tervezett Mars-expedíciója, amelyben a főszereplő férj igen tevékeny szerepet vállal. Noha Kelly előző játékfilmjei a Lynch-féle műfaji szürrealizmus, a bizarr víziók és asszociációk jegyében dekonstruálták a sci-fi motívumokat, a Doboz immár közelebb áll a Fincher-féle mozgalmas paranoia-thrillerek (főként a Játsz/ma) patikamérlegen adagolt fordulatokkal és gondosan elvarrt szálakkal dolgozó fősodrához: szerzője azonban csupán unalomig ismert zsánerkliséket tömköd az alapsztori réseibe, így aztán némi műfajismerettel előre látható mindegyik fejlemény (sőt egy igen kínos ponton a Kelly-koncepcióba nehezen illeszkedő központi motívum is gondosan kifejtett magyarázatot kap). Amitől azonban a Doboz mégis szokatlan és kétségtelenül alkotói bátorságra valló zsáneropusszá válik a végkifejletre, az a szerző személyes (és igen sötét) elképzelése a társadalom működéséről – midőn a legádázabb szociáldarwinistákat is felülmúlva az emberi faj fennmaradásának egyetlen lehetőségét nem az álomgyárak táján buzgón hangoztatott szolidaritásban és összefogásban, hanem a gyenge vagy felesleges egyedek kényszerű (és roppant fájdalmas) feláldozásában látja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10017