KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/december
AMERIKAI ELNÖKFILMEK
• Baski Sándor: Hollywood választ Az Obama-ciklus filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Bábok és babok Foky Ottó (1927-2012)
FILM / ZENE
• Huber Zoltán: „Ahol a vadrózsa nő” Nick Cave a filmvásznon
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 3. rész
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Margitházi Beja: Fogaskerekek Crulic – A túlvilágra vezető út
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Lucifer bérgyilkosa Boss
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Szövegszextett David Mitchell: Felhőatlasz

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpió

Loránd Gábor

A skorpió: protestáns lelkész, aki az 1600-as években Észtországban egy kietlen, sivár vidéken élő kis közösséghez érkezik. Luther kőszívű követője tűzzel-vassal támad az ősi, pogánynak bélyegzett szertartásokra, a vidámságra, a paráználkodásnak nevezett szerelemre. Semmilyen érzése nincs, fanatikus elvakultsága tragédiákat szül, utolsóként saját felesége halálát okozza. Mindenki meggyűlöli, teljesen egyedül marad, de lelki összeroppanása már túl későn következik be. Tragédiája mégsem tud igazán hatni ránk, mert karaktere ugyanolyan egysíkúan ábrázolt, mint a nagy szerepet kapott táj. Nem ember ő, hanem modell: a bigott fanatizmus leegyszerűsített, egyoldalúan és elnagyoltan felvázolt példája. Mindig komor, aszkétaarca mindig gyűlölködő, igehirdető szavai mindig fenyegetően dörögnek. A táj mindig kihalt, düledezik a templom, a szél baljósán süvit egyvégtében. az ég többnyire fekete és az emberek is misztikus-sötéten néznek a kamerába. Ha a rendező nem ilyen „kérlelhetetlen”, talán nem lenne – a főhőshöz hasonlóan – olyan „egyoldalú” műve sem, amely egyébként érdekes, túlzásai ellenére szépen fényképezett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7503