KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/december
AMERIKAI ELNÖKFILMEK
• Baski Sándor: Hollywood választ Az Obama-ciklus filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Bábok és babok Foky Ottó (1927-2012)
FILM / ZENE
• Huber Zoltán: „Ahol a vadrózsa nő” Nick Cave a filmvásznon
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 3. rész
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Margitházi Beja: Fogaskerekek Crulic – A túlvilágra vezető út
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Lucifer bérgyilkosa Boss
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Szövegszextett David Mitchell: Felhőatlasz

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elfelejtett dallam, fuvolára

Kovács András Bálint

 

Sokféle társadalmi szituációt jelképezett már szerelem a művészetben, nem csoda, ha Rjazanov új kádernyúzó értelmiségi filmjében a peresztrojka konfliktusai jelennek meg a szerelem rózsaszínű köntösében. A film részben társadalmi bohózat, amelyet nálunk Bacsó Péter szokott csinálni, részben kutyaközönséges szerelmi háromszög-történet, mégpedig a régivágásúból: hivatali főnök, plusz alá beosztott kis ápolónő, kontra társadalmi rangot reprezentáló, hatalmas apóst jelentő feleség. A rádióból közben – mutatis mutandis, akárcsak egy későkádárkori merész magyar történelmi rémfilmben – állandóan szól a peresztrojka, hogy el ne felejtsük, politikai jelentésű szerelmi történetről van szó. Hősünk határozatlan alak, amolyan gyenge szem a fejlődés kerékkötőinek erős láncában, aki engedne is a glásznosztynak, meg félti is tőle a kenyerét. Ám a szerelem erős úr, és szegény bürokratánk, nem tudván választani felesége és szeretője, hivatali rangja és lelkiismerete között szívinfarktust kap, és már-már meghalna, ha nem lehelné rá életadó csókját Lida Peresztorkovna, hogy elkárhozott szerelmét visszahozza az utolsó ítéletre várók szomorú gyülekezetéből, ahová a film a szó szoros értelmében el is kíséri.

Rjazanov igazi kurzusfilmet készített, néhány szürrealisztikus látomásbetéttel, amelyek kifejezetten érdekessé, mi több, realistává is tehették volna a filmet, ha nem volnának csupán illusztratívak és primitíven ironikusak. Így a film pusztán illusztrációja egy sablonszerű társadalmi képletnek, melynek hallatán az értelmiség éljenez, Gorbi jóindulatúan bólogat, a káderhad az öklét rágja és revolveréhez kap. „Habár fölül a gálya /S alul a víznek árja/ De közbül a káderek /Na, akkor ki az úr?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5496