KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/december
AMERIKAI ELNÖKFILMEK
• Baski Sándor: Hollywood választ Az Obama-ciklus filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Bábok és babok Foky Ottó (1927-2012)
FILM / ZENE
• Huber Zoltán: „Ahol a vadrózsa nő” Nick Cave a filmvásznon
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe – 3. rész
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Margitházi Beja: Fogaskerekek Crulic – A túlvilágra vezető út
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Lucifer bérgyilkosa Boss
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Szövegszextett David Mitchell: Felhőatlasz

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fújd szárazra, édes!

Kis Anna

 

Fergeteges kisvárosi fodrászkomédia szeretett volna lenni Paddy Breathnach filmje, amelyhez ráadásul remek nyersanyagul szolgált volna az alapsztori: isten háta mögötti angol városka nyeri el a nemzeti fodrászbajnokság rendezésének jogát. Tódulnak az excentrikusnál excentrikusabb hajművészek; a túlbuzgó polgármester a konferanszié szerepében vezényli le a rivális hajmaffiák vérre menő összecsapását, amelyben azonban – szégyen ide, szégyen oda – személyes okokból vonakodik részt venni a terhes múltú helyi bajnok. Ennyi lenne a vérbeli angol szál a koprodukcióban, amely – megspékelve a videóklip-fashion-show stílusú, pazar haj- és modellköltemények dominálta látványvilággal – már egy kissé eklektikus, de még mindig működőképes produkciót garantálna.

Ám amerikai részről telhetetlen volt a történetvezetés. Hagyta ugyanis aránytalanul túlburjánozni a családi dráma vonalat, olyan fajsúlyos témákkal súlyosbítva, mint tisztes családanya leszbikus kapcsolata, továbbá korunk rákfenéje: a rák. Ez így már több a soknál, már csak azért is, mert mindez az elképzelhető legelcsépeltebb klisé-jelenteken keresztül jut el a nézőhöz, és könyörtelenül agyonvágja, már csírájában ragacsos mázba fullasztja a bontakozó komédiát. A fodrászversenyt a halál árnyéka lengi be, a kriptát viszont a fodrászverseny izgalma: a két rivális fodrászklán ifjú csemetéinek szerelme bizarra festett hajú hullák fölött teljesedik be. Nesze nekünk még egy vígjátéki Rómeó és Júlia is.

Összességében kiütéssel győz a rémes amerikai rákdráma: a családi újra-összefogás (Rómeóstul, Júliástul, leszbikus szeretőstül) mindent leküzd, a vonakodó helyi bajnoknak még győzelmet is szerez, bár a betegség ellenszeréül sejthetően nem elég. Elnyomja viszont a film minden egyéb szálának érvényesülési lehetőségét. És akkor már hiába marad demonstratív slusszpoénnak a film talán egyetlen szórakoztató jelenete, amelyben a szárnyait apránként bontogató polgármester végre magára talál, és egyfajta Elvis Presley paródiaként kéjeleg önnön metamorfózisában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2560