KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ne vedd el tőlem a napot!

Nóvé Béla

 

Aki valaha is megtapasztalhatta, mit jelent Párizsban pénztelen jövevényként az utcákat róni, a bábeli sokaságban ismerős arcokra vadászni, kávéházak, mozik és gyorsbüfék előterében üres gyomorral, árván, egyetlen megváltó találkozásra várni – annak Michel Blanc nagyvárosi pikareszkje jellegzetes alakjaival és helyzeteivel bizonyára eleven élményként fog visszaköszönni. A népszerű rendező és komikus a mai francia vágáns filmköltészet rokonszenves képviselője. Afféle európai Woody Allen: magára írott, maga rendezte szerepeiben egyszerre félszeg, szószátyár és fontoskodó, külseje jelentéktelen, s a nőkkel szemben (csakúgy, mint a manhattani anti-adonisz) valóságosan és képletesen többnyire mindig alul marad. Egy ilyen komikusan esetlen figura mellé természetesen szükség van magabiztos, erős és rendíthetetlen társra, hogy a humoros helyzetek belső kontrasztja és szereposztása teljes legyen. Filmünk két jobb sorsra érdemes clochard-ja, Denis és François közül az utóbbira jut e szerep (Denis-t Michel Blanc, François-t Gerard Lanvin játssza).

Denis és François nem igazi csavargók, csupán pénz, munka, s a nők után loholva kényszerülnek állandó helyváltoztatásra. François zenész – ez az alibi: neki kell munkát, menedzsert találni. Emberüket keresvén így vetődnek Párizsba, ahol kezdetben utcasarkon és aluljáróban „lépnek fel”, garniszállókban hálnak, lopva önkiszolgálókban lakomáznak, majd mindenünnen kikopva, kipofozva, egy színesbőrű nyomortanyán lelnek átmeneti otthonra. Denis telivér néger családanyákkal, François Mathilde-dal, egy szépséges jazztáncos lánnyal kezd liaisont. Ez utóbbin a vagabund komédia kishíján megbicsaklik és melodrámába fordul. Szerencsére Mathildot karrierje Amerikába szólítja, s a néző így nem lehet tanúja románcuk folytatásának. A zárójelenetben csupán azt látja, hogy a két derék francia – ráunva a párizsi alvilágra – immár New Yorkban, a manhattani mulatók környékén kószál. Ha François azóta rátalált Mathilde-ra, ám legyen. De ha Denis (Michel Blanc) valahol belebotlott Woody-ba – nos, ennek még lesz folytatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5613