KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Nádpálca helyett

©vankmajer Jan

Jan ©vankmajer bevezetője A gyönyör összeesküvőinek prágai ősbemutatóján.

 

Hölgyeim és uraim!

 

Még mindig eléggé jelentős azoknak a száma – ráadásul az úgynevezett szakmai körökben is –, akik a művészetet összetévesztik a nádpálcával. Meggyőződésük ugyanis, hogy a művészet dolga a nevelés. Hogy az igazi művészet feladata jobbá tenni az embert. Sok alkotó ezért – hogy teljesítse ezt a művészetre háruló, lényegében domesztikációs feladatot – olyasmivel tömi tele filmjeit, amit a csehek familiárisan „emberközelségnek”, „emberbűznek” neveznek. Biztosíthatom Önöket, hogy filmemben ebből semmit sem találnak! Amennyiben a művészetnek egyáltalán van valami értelme, akkor véleményem szerint az, hogy szabadabbá tegye az embert. Hogy éppen azoktól a domesztikációs beidegződésektől szabadítson meg bennünket, amelyeket a civilizációs nevelés gyermekkorunk óta a fejünkbe igyekszik verni.

A nevelés – amint ezt Freud Zsigmondtól tudjuk – a realitás princípiumának eszköze, ezzel szemben a művészet a kéj princípiumának terméke. S ez a két princípium úgy viszonylik egymáshoz, mint a kutya meg a macska, mint a víz és a tűz, mint a megtorlás és a szabadság. Hát éppen erről szól a filmünk.

A gyönyör összeesküvői – azon kívül, hogy ez az első olyan erotikus film, amelyben nem közösülnek – a szabadságról szóló film, az abszolút szabadságról, olyanról, amilyet például az isteni de Sade márki vallott.

A szabadság témája – lényegében az egyetlen téma, amely miatt még van értelme ecsetet, tollat vagy kamerát kézbe venni – ebben a filmben a fekete humor, a groteszk formáját kapta. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fekete és az objektív humor, a misztifikáció és a fantázia cinizmusa a lényeget pontosabban tükröző eszközei mai világunknak és életünknek, mint a már említett, alapjában álszent – a cseh filmekben azonban igencsak kedvelt – „emberbűz”...

 

Kateřina Poąová fordítása

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1623