KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alfa

Pethő Réka

Alpha – amerikai, 2018. Rendezte: Albert Hughes. Írta: Daniele Sebastian Wiedenhaupt. Kép: Martin Gsclacht. Zene: Jospeh S. DeBeasi. Szereplők: Kodi Smit-McPhee (Keda), Jóhannes Haukur Jóhannesson (Tau), Natassia Malthe (Rho), Jens Hulten (Xi). Gyártó: Columbia Pictures / Studio 8. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

Albert Hughes (Éli könyve, A pokolból) ikertestvére, Allen nélkül készített első nagyjátékfilmje, az Alfa pontosan az az alkotás, amiért érdemes IMAX jegyet váltani a moziban: maga a történet nehezen kötné le a figyelmet a másfél órás játékidő alatt, de a gyönyörű tájakat bemutató látványos felvételeknek köszönhetően a nézők mégis élményekkel távozhatnak a moziból (már ha elfogadják a CGI-esztétikát). Az i.e. 20.000 évvel, az utolsó jégkorszak idején játszódó történet egy nomád törzs vezetőjének fiáról szól, aki a csoportos bölény-vadászat során lezuhan egy szikláról, halottnak hiszik és magára hagyják, ám mégis magához tér, majd megpróbál hazajutni a kemény tél beállta előtt. Útja során összebarátkozik egy farkassal, akit a görög ábécé megszületése előtt több ezer évvel Alfának nevez el: a megsebesült, megszelídült állat segíti és kíséri a fiút hazafelé.

Az Alfa legnagyobb hiányossága, hogy Keda kalandja nélkülöz minden izgalmat, maratoni hazaútja során Hughes többnyire giccses epizódokkal igyekszik megtörni az egyre nehézkesebb bandukolás egyhangúságát (az egyik jelenetben például a fiú bezuhan a jégpáncél alá, a farkas hosszasan követi a felszínen, majd egy – lassított felvételes – ugrással megpróbálja áttörni a jeget, hogy megmentse társát). A visszatérő nem korhatáros verziójára törekvő alkotás így nem más, mint szépelgő ábrázolása egy sokat látott sémának, megspékelve annak cukormázas ábrázolásával, honnan indult az ember és legjobb barátja kapcsolata. És bár a kutya és gyerek mindig nyerő elem a nézők becsalogatására, most ez is rosszul sült el: a film éppen ott feneklik meg a legjobban, ahol az érzelmi azonosulást kellene megteremtenie. Főhős és farkas barátkozása nem több bántóan művi ötletek jegyzékénél, a hazatérés kalandjáról pedig egy pillanatig sem hisszük el, hogy életre-halálra zajlik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13848