KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedi – Isztambul macskái

Pethő Réka

Kedi – német-török, 2016. Rendezte és írta: Ceyda Torun. Kép: Alp Korfali és Charlie Wuppermann. Zene: Kira Fontana. Gyártó: Termite Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 78 perc.

 

Isztambul tavalyi turisztikai imázsfilmje önmagát dokumentumfilmnek álcázva került a világ moziforgalmazásába, gyönyörű városképekkel és kedves, mosolygós, macskasimogató törökökkel csábítva a leendő látogatókat. Az alaptézis szerint a városkép a négylábúak nélkül nem lenne ugyanaz, és bár a filmet látva nem érezzük, hogy ez Isztambulban igazabb lenne, mint sok más európai nagyváros esetében, Ceyda Torun bő egy órás filmje tagadhatatlanul kellemes szórakozás az Isztambul- és/vagy macskarajongóknak.

A film egymást követő epizódokból épül fel, amelyekben megismerjük egy-egy utcai macska történetét, az általuk választott gazdáik elmondásában. Megtudjuk, hogy a legtöbb török ember nem a kocsmában, hanem az állatorvosnál nyitott számlát, hogy minden macska sajátos egyéniség, és hogy Isztambul lakói tökéletes együttműködésben élnek a négylábúakkal. A szépen megszerkesztett „cicás videókból” összeálló alkotás mesél egy kicsit az emberi természetről is: a befogadók történeteiből szépen kirajzolódik, milyen jót tesz a léleknek, ha gondoskodunk valakiről.

Bár az összkép, amely szerint Isztambul egy nagy boldog macskafarm, kicsit túlzónak tűnik, ám vizuálisan megnyerő módon őriz meg egy eltűnőben lévő világot. Ha a belváros képe valóban gyökeresen megváltozik néhány éven belül (ahogy az a filmben elhangzik), és megszűnnek a jelenlegi terek, amelyeken keresztül még egy nagyvárosban is kapcsolódhat egymással ember és természet, akkor felértékelődnek majd a Kedi képsorai. Érdemes végiggondolni, mennyire élhető úgy egy város, ha már nincs egy négyzetméternyi föld, ahol a macska elkaparhatja a piszkát, és mérgező kémiai anyagokra van szükségünk a patkányok távoltartására, miközben egy egyensúlyban lévő természeti közegben erről gondoskodnak doromboló társaink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13358